Sziasztok!
Eltelt a karácsony is, ami azt jelenti, hogy mindjárt január és a cserediák évem felénél járok.
Karácsonytól nagyon féltem, hogy honvágyam lesz, hát ez így is volt, nem is kicsit. 24-én nagy gombóccal a torkomban, gyomromban keltem fel 5 óra alvás után, megfogalmazódott bennem az a kérdés, ami minden cserediák fejében az egy év alatt: mi a francnak vagyok én itt? De most hogy eltelt, ismét jól vagyok, megy az év tovább…
Első karácsonyi ünnepség 23-án volt, az Olivar bútorgyár karácsonyi összejövetele, majdnem az összes dolgozóval és azok családjaival. Először misére mentünk, amin nem tudom miért, de csak 20-an voltunk maximum. Majd egy közeli rendezvényterembe mentünk, ahol olyan 9 körül el is kezdődött az ünnepség. Először apukáim beszéltek, majd pedig két prezentáció következett, képekkel, beszéddel, kisfilmekkel, szerintem nagyon jó volt. Ha jól emlékszem, akkor 1964-ben alapította második nagypapám, Olivar (innen a név), először még csak kanapék gyártásával kezdődött, majd az ágyak és bútorok (nappali, irodai) készítésével folytatódott. Következő generáció (azaz a mostani) a 2. apukám, 1. apukám pedig az a személy, aki az eladással foglalkozik. Következő generáció fogadóbátyám, Giovanni lesz, ha minden úgy alakul. (így könnyű elkezdeni egy karriert, nem?)
2. montázs pedig egy karácsonyi prezentáció volt, a család és dolgozók fotóival. Személy szerint nekem nagyon tetszett. ;)
Vacsora következett, majd megérkezett a Mikulás, azaz a Papal Noel (itt nem a Jézuska, hanem a Mikulás hozzá az ajándékot, ugyanúgy mint az USA-ban). Majd fagyi és irány haza a tesókkal olyan éjfél körül. Egyik unokatesóm jött át, beszélgettünk így 5-en, aztán ők lementek videojátékozni én valahogy nem éreztem késztetést erre, így inkább odaültem a laptopomhoz és mindenkinek boldog karácsonyt kívántam, lecsekkoltam az elmaradásomat a hírek és egyéb honlapok terén. Fél 4 körül mentem aludni, a többiek 5-kor, másnap Gio 10-ig, Carol 2-ig, Lukas pedig 6-ig (este!) aludt.
24-én mint már mondtam honvággyal küszködtem, így délután Sinai-ztam, bementünk a városba, ajándékokat csomagoltatni, beszélgetni, frappuccinozni egyet. Este 7-kor misére mentünk egy Dracena-n kívüli helyre. Nem tudom elmagyarázni mi is ez valójában, ha lefordítom, akkor a „a jó szamaritánusok helye”. Itt volt a mise, ami teljesen más volt, mint az otthoni éjféli misék. Itt valóban ünnepeltek, vidám dalokat énekeltek, tapsoltak, kiabálták, hogy VIVA, VIVA, VIVA JESUS. Itt valahogy máshogy működik, itt aminek örülni kell, annak örülnek és akkor minden rosszat elfelejtenek, nem úgy mint nálunk. Nagyon meleg volt, ennek is köszönhetően inkább éreztem magam egy nyári vidámvasárnapon, mint szentestén. :D Mise utána apukám szüleihez mentünk, azaz Olivar-ékhoz. Hááát, ahhoz képest, hogy ez a nagyszülői ház, nagyon szép, ízlésesen berendezett, olyan „jól érzi magát benne az ember”- féle. Ott voltak apa testvérei és családjai, nagyszülők és ennyi. Jót vacsoráztunk, fotózkodtunk, ajándékátadás és irány a másik nagyszülőkhöz. Itt már csak beszélgettünk, valahogy éjfél körül nem volt kedvem újra húst enni. 1 óra körül el is jöttünk. Ami meglepő volt nagyon, hogy egyik nagyszülőnél sem volt karácsonyfa. Kerestem, kerestem, nem találtam, majd végül megkérdeztem Carolt, hogy mégis hol keressem a villogó fát. A válasz: sehol, mert nincsen. Csak lestem egy nagyot, de mint kiderült, nem mindenki állít. Meg is értem, kinek van kedve a 40 fokban leporolni a tavaly elrakott műfenyőt, nem igaz??? Mindenki nagyon aranyos volt, most az Olivar családnál valahogy jobban éreztem magam, ott kicsit jobban karácsonyi hangulat volt a szépen megterített asztallal.
Este tesóim bulizni mentek, de én fáradt voltam (5 óra alvás hatása), meg másnap ugye otthoniakkal skype-oltam már kora reggel, és valahogy nem volt kedvem szentestén party-ba menni, arra ott van az újév és a nyári szünet. (meg különböző a baráti társaságunk, valahogy ez is közrejátszik).
25-én pedig Olivar nagyszülők egyik (!) közeli farmjára mentünk. Minden volt ott, egy majdnem teljesen felszerelt ház, medencével, grillező hellyel. Itt töltöttük az egész délutánt, majd az eső vetett véget a mulatozásnak…Ebéd után egy kis szieszta, majd medencében lubickolás. Mindenesetre furcsa volt így karácsonykor, de ez is kell. Kezdem megszeretni ezt a családot, aranyosak a rokonok is.
Rakok fel képeket, nézegessétek, majd lesz több is a család fényképezőjéről.
Jók legyetek!
Csókollak benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése