Sziasztok!
Nyugodjatok meg, élek még, a blogot pedig legtöbbször csak hétvégenként frissítem, mert csak akkor történik valami érdekes. Ez a hétvége pedig ismét eseménydús volt, hisz ismét az elsőszámú Tanganini családnál lakom. J
Péntek este Carol tánccsoportjának volt az előadása, emellett még a kicsiknek is. Fél 9-kor kezdődött és olyan 11 felé lett vége. Hát a kicsik nagyon aranyosak voltak, eszméletlen milyen jelmezeik voltak. 3 korcsoport volt: ahogy megfigyeltem a legkisebbek ilyen alsósok lehettek, a nagyobbak felsősök, a legnagyobbak, Carolék pedig középiskolások. Hát le a kalappal…mintha egy győri előadáson ültem volna: eszméletlen ügyesek voltak, nagyon profik, mind a koreográfia mind a technika terén. Jelmezekről pedig ne is beszéljünk ugyebár…fejlődő ország…
Szombaton délelőtt alvás, ebed után pedig irány Sinai háza, azzal az indokkal, hogy van medence. De inkább nem fürödtünk, mert a medence teljesen a napon voltak, nem akartunk magunknak kellemetlen napszúrást okozni. Helyette filmet néztünk a ventilátor alatt…
Én estére pedig churrasco-ra voltam hivatalos az új osztályomhoz, ismerkedés tervével mentem, mivel ezalatt az egy hét alatt még nem nagyon sikerült beilleszkednem. Sajnos nagyon fiatalok, gyerekesek és ez azért meg is látszik. Nekem volt egy olyan feltételezésem a héten, hogy az osztály nagy része nem tudja, hogy cserediák vagyok, mert nagyon úgy viszonyultak hozzám, mint egy új normális, idegen diákhoz: tehát sehogy. Szóval most szombaton megkérdeztem az egyik csajt, hogy „te, az osztály tudja, hogy én cserediák vagyok?” A válasz: „basszus képzeld nem, ma mondtam nekik, hogy te nem cursinho-t csinálsz, hanem csere vagy…” Szóval jó volt a megérzésem, és ahogy észrevettem már most szombaton máshogy viszonyultak hozzám. A churrasco jó volt, medencével, amibe előszerettel beledobáltak mindenkit-ruhástul. Én azzal mentegetőztem, hogy neee, mert még egy másik churrascora megyek, nem akarok csupa vizesen menni. Igen…mivel a szüleim Edna-ékhoz mentek, a szokásos szombat esti, baráti összeröffenésre. Én pedig már nagyon rég láttam ezt a baráti társaságot és nagyon hiányoztak, mivel valahogy őket jobban szeretem, mint a 2. családom „gazdag vagyok, van több nyaralóm” barátait. (de félreértés ne essék, őket is szerettem) Ott pedig volt 4 fajta pizza, desszertnek pedig 2 féle fagyi és brigadeiro-s pizza, amit még sosem mertem megkóstolni…de rosszul tettem, mert isteni. Fél 2-re értünk haza, hulla fáradtan.
Vasárnap pedig egy másik városba mentünk churrasco-ra, ahol apukám és végülis az összes nagybácsim, nagynénim született. A városka neve Florida Paulista, de előszerettel lehagyják a Paulista-t, így mondják, hogy „Florida-ban születtem…” haha… Volt hús bőven, szokásos vaárnapi családi churrrr, csak másik helyen.
Visszatérve kicsit az iskolára: az első hét eszméletlen gyorsan eltelt, de már kezdem megszokni, hogy ez a 2. félidő már csak úgy repül. Először nagyon oda voltam az osztály miatt, de talán a következő hetekben már jobb lesz. A másik dolog…az igazgató azt mondta anyukámnak, hogy nekem is tanulnom kell, részt kell vennem az órákon, aktívan. Hát mondom azt meg hogyan csináljam, amikor vannak olyan tantárgyak is, amiket még magyarul sem értek meg teljesen, nem hogy portugálul. Nade mindegy, a bioszt, kémiát, földrajzot és fizikát hanyagolom, helyette aktívan tanulom a matekot, törit, irodalomat, angolt. Aztán kész, ennyi, én a többibe nem fogok több energiát befektetni.
Az időről: mondták, hogy a február még melegebb lesz, de hogy ennyire…gyerekek, ilyen meleget még sosem éreztem, talán még az Amazonas-ban sem volt ennyire meleg, csak pára…43 fok, mindenféle szél és szellő nélkül. Jó kis trópusi időjárás, tengerpart és medence nélkül…csak a légkondi és a ventilátor maradt teljes fokozaton, együtt használva - főleg éjjel.
És igeeeen, 10 nap és Rio de Janeiro, Karnevál. ;)
Jók legyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése