Szerdán, itteni idő szerint 6 órakor megérkezett a gépem Sao Paulo (GRU) Airport-ra. A repülés tűrhető volt, a látvány, amikor Brazília partjainál jártunk feledtette a fáradalmainkat. Gyönyörű volt látni a hatalmas városokat kivilágítva, sötétben, fentről… (Rio, Sao Paulo)
Leszálltunk, passport controll, vizum controll…ekkora kígyózó sort még nem láttam. De nagysokára sorra kerültünk. A bőröndökkel minden rendben volt, a páleszek sem törtek össze. Anyu, az a boríték marha jó volt. ;)
Annyi ember várakozott a váróterminálban, hogy azt hittem, sosem találom meg a családot. De ahogy ez végigfutott az agyamon, már rohantak is, átöleltek, puszilgattak. A fogadó anyuka (Lucia) nem tudott jönni, merthogy otthon rendezi a szobámat, készülődik, stb. szóval csak apa (Joao) és a tesóm (Isabela) vártak. Lillát ugyanígy megtalálták.
Bepakoltunk a kocsiba és keresztülszeltük Sao Paulot, hogy lássak belőle valamit. Nagyon koszos egy város, büdös, láttam a favellákat, szóval így elsőre nem igen jött be. Több mint 7 óra autókázás után megérkeztünk Dracenába. Sok mindent még nem láttam belőle, mert az eső az már 2 napja zuhog és hideg van. Na jó, annyira azért nincs, hogy csizmába és télikabátba kelljen járni, ahogy ezt a brazilok teszik. Nagyon vicces látni őket.
Tegnap, amit én az első napnak hívok (mivel szerdán csak utazgattam) egész jó volt. 11ig aludtam, aztán reggeli, de azonnal ebéd, merthogy megyünk be a városba Carollal és anyukájával (ők lesznek a második családom). Kocsival jöttek értünk. Carol balettozik és egy portfóliót akar csinálni, ezért bementünk egy photo hallba. Az ottani csaj nagyon rendes volt, kiderült, ő is volt cserediák az USA-ban, de nem a Rotaryval. Angolul beszéltünk….mivel máshogy még nem igazán megy….:)
Ezután vettünk nekem egy SIM kártyát, de kiderült, hogy a telefonomban nem működik. (még jó, hogy otthon 3000 ft-ért függetlenítettük és 3 napig nem volt telefonom). De a második fogadóanyukám, Maria odaadta a régi telefonját és azzal szuperul működik.
Majd kávézóba ültünk be, áá isteni a brazil kávé!!! Anyu, ilyenkor mindig Rád gondolok.
Carollal és Isaval elmentünk Carolék házába, kicsit beszélgetni, megismerni a második családomat stb. Hát a fiúk (Lucas, Giovanni) nagyon lazák, mindenük a tenisz. A ház valami gyönyörű, medencével, grill és pizzasütővel, kb 4 plazmatv-vel, tele bútorral (mondjuk azzal nem nehéz, mivel mindkét fogadóapukám (Joao és Carlos) bútorgyár-tulajdonos).
Eszméletlen, hogy a brazilok mennyire hangosak!!!!!! Bár sok mindent nem értek, sőt, úgyis mondhatnám, hogy semmit, azért megpróbálok figyelni, és néha kapisgálok valamit.
Első fogadóapukám nagyon próbálkozik a portugállal és ahogy keveri az angollal…haláli… Good night-kiejtés: gúdnájt, ő kiejtésével: gudnájcsiii :D:D
Ma reggel Isa-val gyomortükrözésre mentek, oda inkább nem tartottam velük, inkább otthon maradtam aludni és megpróbálni skype-olni apuékkal, kevés sikerrel. Remélem este működni fog.
Szombaton BBQ parti lesz, meghívják az összes fogadó családomat, osztálytársakat, pár Rotary tagot, többek között az ifjúsági felelőst, és a keresztapámat, aki keresztanya.. J
Nagyon nehéz volt elszakadni otthonról, de eddig még nem érzek honvágyat talán még nem is fogtam fel teljesen, hol is vagyok, meddig leszek, mit fogok csinálni. De szerintem idővel sikerülni fog. Eddig nagyon jól érzem magam, bár az eső miatt sok mindent nem tudok csinálni. Jövő pénteken keződik az iskola…ja igen, iskola. A család kérdezte, hogy mennyire szeretnék aktivan résztvenni az órákon. Csak hallgatni szeretném, vagy vegyenek könyveket és tanuljak. Mondtam, hogy inkább csak hallgatni, a könyvekkel nem sokat érek, meg a brazil tananyaggal nem érek sok mindent Magyarországon, szóval az hasznosabb, ha hallgatok, megtanulom a portugált stb.
Ja és az angolom marha jó az itteni emberekéhez képest!!!
Jó sokat írtam, bár szerintem elsőre ez így jó.
Jók legyetek otthon és várom a kommenteket, e-mailokat, IWIW-em, FACEBOOK-om működik ám még!
Csókollak Benneteket!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése