Először is szeretnék mindenkinek NAGYON BOLDOG, SIKEREKBEN ÉS EGÉSZSÉGBEN GAZDAG ÚJ ÉVET kívánni innen a napsütéses –bár jelenleg esős- Brazíliából!!!
Már 2010-et írunk, amit annyit jelent, hogy idén már megyek haza…6 hónap… eszméletlen!
A Szilvesztert és az Új év első napjait Panorama-ban töltöttem a családdal és azok barátaival a „szokásos” nyaralóban. Azt leszámítva, hogy minden nap zuhogott az eső, jó volt. Így a medence által nyújtott csodálatos lehetőségeket nem nagyon tudtuk kihasználni, kivéve január 2-án déltől fél 2-ig körülbelül, majd ismét eső következett. Kis város (vagy nagy falu?) lévén nem számítottam nagy partyzásra, hát ez így is lett: az éjfélt és az utána lévő kis időt a nyaralóban töltöttük, majd utána a fiatalokkal kimentünk a folyópartra a stégre italozgatni (én nem, nem volt kedvem a sörhöz Szilveszterkor valahogy…), zenét hallgatni, vagyis csak úgy lenni. Éjfélkor nem volt pezsgő, még Himnusz sem, viszont ölelgetés, puszilgatás annál inkább. Majd a vacsora következett, ami Rizotto volt rákkal és spaghetti…hát igen, nem valami ünnepélyes, de hát ez van, legalább finom és ehető volt. Amúgy a napokban már húsmérgezést kaptam, minden ebédre és szinte majdnem minden vacsorára churracso volt, azaz grillezés: bárányhúsból… jó volt na, meg kell hagyni… J
Eső lévén esténként sem tudtunk sok mindent csinálni, így társasoztunk, activity-ztünk (portugálul: köszi Gio-bátyó az portugál-angol fordítást), kártyáztunk. (azaz én nem, mert az UNO-n kívűl semmi más kártyajátékot nem tudok)
Rajtunk kívül voltak még ott ismerősök, barátok, rokonok, akiket eddig nem ismertem. De nem is ez a lényeg: volt ott egy fickó, aki mellettem ült és egyszer csak megszólal angolul: „Magyarországról vagy, ugye? Mert ismerek egy magyar bort, ami szerintem az egyik legjobb bor a világon….TOKÁZSI…PUTONNAL…” Háááj mondom nem hiszem el, ismeri a tokaji-t. Persze a beszélgetés végén azért kijavítottam, hogy az TOKAJI, NEM TOKÁZSI ÉS PUTTONY NEM PEDIG PUTON. Szóval ez a ficek örökre a szívembe zárta magát. J
Más nagyon semmi különös nem történt, de tényleg, csak úgy voltunk, relaxáltunk.
Szombaton értünk haza, este pedig tesóimmal az egyik osztálytársam születésnapjára mentünk, utána pedig Raizes-be. Sinai megmentett azzal, hogy ott volt, mert mint már említettem, nem nagyon az én világom a tesóim baráti köre. Elvoltunk, 5-re értünk haza, majd 2-ig alvás.
Nézegessétek a képeket, később rakok fel többet is.
Puszillak benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése