Sziasztok!

Nos ezen a héten semmi mozgalmas nem történt, azt leszámítva, hogy szerdán Pres.Prudente-be mentünk Sinaival és családjával. A szülők útlevelet csináltattak maguknak a Police Federal-nál, így kaptunk az alkalmon és elhoztuk a kártyáinkat, amik már hónapok óta ott voltak. Ezzel a kártyával már legálisan tartózkodunk az országban. Nagyon vagány, a képem kétszer van rajta, újlenyomat és hasonló finomságok. Nagyzolunk vele rendesen, mert a braziloknak ilyen papír formában van, nekünk meg ilyen kemény, laminált. 5 perc alatt elintéztünk mindent, utána pedig az egyik shopping centerbe mentünk, ahol kiélhettük vágyainkat, mivel Sinai fogadóapukájának dolgoznia kellett este 8-ig, fél 9-ig. Miután Adel (az apuka) végzett felvett minket (Sinai, Telma-anyuka, Marcello-öccs, én) és elmentünk vacsorázni egy nagyon kis hangulatos grillezős, churrasco-s étterembe. Rég voltam már ilyenben itt Brazíliában: műanyag székek sehol, hanem fa székek, párnákkal, az asztalon gyertya, csillár a plafonon, élőzenével… szóval egészen európai hangulat uralkodott. A vacsora pedig nem a szokásos módon zajlott: rendelés helyett 5-6 pincér körbejárt különböző, pálcikára feltűzött grillezett húsokkal, tengergyümölcsével, zöldségekkel. Desszertnek pedig ugyanígy pálcikára felhúzott gyümölcsök voltak, forró csokiba mártva, ami ugye később megkötött. Mindezt leöblítettük egy kis narancs és ananász juice-al, amit persze itt természetes, igazi, frissen facsart.

Péntek estét Valerie-nál töltöttem, brigadeiro-t csináltunk, majd filmet néztünk.

Szombaton pedig nagy hangzavarra ébredtem: egész család Giovanni körül sürgött-forgott, mivel aznap délután repült vissza az USA-ba. Ebéd után –ami a szokásostól eltérően nem veszekedősen, hanem boldogan, nevetgéléssel telt- apa, anya és Gio elindult Pres.Prudente-be, a repcsitérre. Megtörtént a búcsúzkodás, nekem minden jót kívánt, Carolnak minden jót kívánt Sao Paulo-ba és irónikusan hozzátette, hogy tanuljon meg normálisan vezetni, Lukas-nak is sok sikert kívánt valamilyen vizsgához. Majd szombat délután kicsit rosszul éreztem magam, mert így a búcsúzkodás miatt a Ferihegyi indulásom jutott eszembe, arra pedig nem igen szívesen gondolok vissza… Nade mindegy is, hipp-hopp kitöröltem a fejemből. Este családdal filmet néztünk-ez már ilyen szokás ennél a családnál: minden héten minimum 3-4 film.

Szóval ez történt ezen a héten, semmi különös…

Ez még a múlt heti churrasco: Tanganini család apraja-nagyja (engem ne keressetek, én voltam a fotós)

És még egy utolsó kép Giovanni-val (aki a végére már egészen kezdett a cserediák-kishugaként kezelni)