
Sziasztok!
A Curitiba utáni hetem nagyon pihenősre sikeredett, mivel az iskolában vizsgahét volt, engem az pedig nem nagyon érint. Így a napokat otthon töltöttem pihenéssel, képfeltöltéssel, Sinai és Valerie házában töltöttem egy napot. Szóval kellemesen teltek a hétköznapok. Hétvégére pedig meghívást kaptam Sinaival együtt Adamantina/Lucélia-ba, ide a közeli városokba, egy búcsúhétvégére….igen, már búcsúpartyk következnek. Varinia, az egyik mexikói csaj megy most haza majd májuk elején, és úgy gondoltuk, hogy együtt töltünk még egy hétvégét páran, cserediákok. Nemzetiségek szerint: 3 mexikói, 4 német, 1 amerikai, 2 taiwani, 1 francia, 1 magyar és pár brazil. Lucéliában voltunk, a német cserediák volt házában, ott aludtunk ennyien, egy szobában. Érdekes volt. :D Az apuka nagyon aranyos vol, már rengeteg cserediákot fogadtak, mivel az egyik fiuk Japánban, a másik Németországban volt, a lányuk pedig MAGYARORSZÁGON, Sátoraljaújhelyen. Már Nagyon hozzászoktak a cserediákokhoz, apuka olyan reggelit csinált nekünk, meg nagyon laza volt. Péntek este nyitom ki a hűtőt hideg cola után kutatva, egyszercsak megpillantok egy borosüveget, rajta a magyar címer. Megállt a szívem egy pillanatra, mondom most csak ennyire honvágyam van, hogy már magyar bort látok vagy tényleg ott van??!! És valóban egy Tokaji aszú volt az, már nem emlékszem hány puttonyos, de alig volt már benne. Még a csaj hozta 2 évvel ezelőtt.
Pénteken este ott a házban voltunk, churrasco és egyebek, jó volt. Mint már említettem, teljes elsőéves koleszosnak éreztem magam ott 10-en egy szobában. J
Másnap reggel felkeltünk:semmi kaja nem volt a házban… páran elmentünk a boltba, hogy veszünk legalább kenyeret, de aztán a francia srác mondta, hogy hát ő tud főzni, csinál nekünk palacsintát, meg rántottát. Szóval összedobtuk a pénzt és bevásároltunk. A reggeliből ebéd lett, de nagyon finomra sikerült minden. Délután beszélgetés és egy kis délutáni szunyókálás következett, majd elkezdtek mexikói kaját csinálni, de én azt már nem tudtam megvárni, mert 4-kor indult a buszon vissza Dracenaba. Én is vasárnapig terveztem, hogy maradok, de Susan, az egyik volt osztálytársam meghívott magához, mert szülinapja volt és nem biztos, hogy a hazamenetelem előtt találkozunk, tehát úgy döntöttem, hogy otthagyom az imádott cserediákjaimat és visszajövök egy nappal előbb. A szülinap egye-fene elment, szinte senkit sem ismertem, de hát mindegy. Ettem egy kis brazil hot-dogot, ami végülis csak abban hasonlít az igazi hotdoghoz, hogy virsli van benne, de az is más.
Visszatérve a cserediákos napokhoz…a házban volt egy sárga labrador…istenem az a kutya. Eddig is imádtam a retrievereket, de most, még jobban. :D
Más egyéb nem történt, vasárnap szokásos ebéd a nagyszülőknél, csökkentett létszámban. Délután alvás, csajoknak tanulás. Anya pedig megérkezett Sao Pauloból, ott volt egész héten, szóval mi a tesóimmal egyedül voltunk végig.
Holnap ismét iskola, bár nem tudom mennyire fogom sűrűn látogatni, egyre és egyre unalmasabb.
Csók!
12/H- hajrááááá!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése