Varga Nóra- cserediákév Brazíliában

Sziasztok!

Megint egy hétvége-összegzéssel leplek meg Titeket!

Péntek… este Valerie, a német cserediák Welcome churrasco-jára voltam hivatalos Amandáék házába. Eddig tényleg minden hétvégén volt grillparty, kiváncsi vagyok mikor szakad meg ez a lánc… Na visszatérve a péntek estére: a kaja ismét isteni volt, mivelhogy a Rotary konyhásnénik főztek, és tudniillik, többek között a jó vacsiért megyek Rotary gyűlésekre. :D Kedvencem a mangós, epres, sajtos saláta… Amanda apukája volt a grillező, megint egy egész hentesbolt ki volt pakolva. A vendégek ismerősek voltam: Rotary elnök, a fogadócsaládok (Célia családja a 3 lánnyal többek között), Amanda barátja és annak testvére, Dóris, a Rotary-s „keresztanyám”, na és persze Sinai. :) Olyan éjfélig voltunk, majd szépen hazabandukoltunk, nagyon meg voltunk zuhanva aznap, főleg az időjárás miatt. Egész héten rettenetesen meleg volt, párával karöltve, majd péntek este és egész szombaton esett az eső. Majd még nagyobb pára…furcsa, maradjunk ennyiben…

Amúgy nagyon érdekes, Sinai és Valerie teljesen más, én valahol ott kettőjük között vagyok, mondják is. Az egyik 3. húgom még meg is jegyezte, hogy Nora, vocé está muito differente… (megváltoztam, mióta itt vagyok…:O )

Szombat…apa dolgozott délelőtt, így anyával voltam egyedül otthon. Nagyon furcsa, hogy apa szombatonként is dolgozik, olyan érzésem van, mintha hétköznap lenne, csak iskola és bejárónő nélkül. Mivel egész nap zuhogott az eső, nem nagyon tudtunk csinálni semmit. Ebéd az az ínyemre való volt: milánói, hús, rizs (rövid ’i’-vel ugyebár). Már kezdek én is brazil lenni és húst és rizst enni a spagettihez. De azért még annyira nem őrültem meg, hogy a kínai kajához dinnyét egyek, mint egyik este anya… (egyik este anya megkérdezte, hogy ettem-e valamit a délután folyamán. Mondom igen, salátát…olyan bután nézett rám, mint még soha senki…salátát délután? Mondom igen, Európában ez szokás, ha éhesek vagyunk, de nem akarunk valami popónövelőt enni, akkor a salátát választjuk… erre este megkérdezte, hogy, Norinha, kérsz a kínaihoz görögdinnyét? Elég megvetően nézhettem rá…majd elkezdi: te salátát, én dinnyét…ez most nem vicces, de az akkor nagyon az volt)

Na kis elkalandozás után térjünk vissza a szombat délutánhoz. Sinaival teniszezni mentünk volna, de szakadt az eső és hideg is volt, szóval otthon maradtam, egyedül…(apa focizott, anya órákat adott) TV, alvás, internet… majd este PARTYYY!!!! Körülbelül a fél osztálynak születésnapja volt a héten, tehát úgy döntöttük, hogy megünnepeljük egy páran közösen. Én előtte vacsorázni mentem a szülőkkel és a szokásos baráti társasággal, de hamar leléptem, megvacsoráztam és már vitettem is magam. J Raizes-be mentünk, ez egy szórakozóhely, az egyetlen itt Dracena-ban, de viszonylag jó. ;) Természetesen rengeteg emberrel, de szombaton meglepően nem voltak olyan sokan. Mindenkineki be lettünk mutatva, hogy cserediákok vagyunk, tehát ha eddig nem tudta mindenki, mostmár tudja… Ja és egy nagyon pozitív élmény: NEM LEHET DOHÁNYOZNI BENT, tehát ha hazaérsz, nem bűzlesz a cigifüsttől. Buliztunk egy jó nagyot, 4-re értünk haza, Sinai nálam aludt. 2. apukám vitt minket haza, azaz nyolcunkat…kicsit Dundee-feelingem volt: elől 3-an, hátul 4-en, Lukas pedig hátul a kombirészben. (és még rímel is, hoppá :D )

Mikor hazaértünk megéheztünk, de nem nagyon találtunk otthon semmit sem, úgyhogy Catupiry-t (vajkrém, de sokkal finomabb mint az otthoni) ettünk ilyen semleges ízű keksszel. Majd rá egy kis Kinder Bueno-t, majd elmentünk aludni.

Reggel (11-kor) anya reggelivel várt minket, majd jöttek Sinai-ért délben, mert mentek a nagyszülőkhöz ebédelni.

Mi az ABD Klubban voltunk ebédelni, sztrogonof-ot ettem, ami elméletileg orosz étel, de a brazilok nagyon átvették maguknak. Nagyon szeretem, mert hasonlít a magyar ízekhez.

Mi este misére, majd nagyszülőkhöz megyünk, remélem megint lesz leves…csak ebben bízom. J

Képeket is töltök fel, de majd még a héten több is várható.