Oiee gente!!

Ez nem egy újévi fogadalom volt, hogy mostantól nem írok sűrűn a blogba, hanem valahogy így alakult. Sok minden nem történik, vagyis inkább úgy mondanám, hogy történik, de csak a szokásos dolgok: családi összejövetelek, medencézés délutánonként, filmnézés magyar-mexikói módra…

Ez a hét talán kicsit mozgalmasabb volt, mivel Varínia - az egyik mexikói cserediák, aki a közeli városban Adamantinában lakik- meglátogatott Sinai-t és engem itt Dracena-ban. Szerda délelőtt érkezett és vasárnap délután ment el. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni, hogy mi fogott meg a mexikóiakban, de egyszerűen imádom őket. Főleg, hogy mikor február elején választanom kellet, hogy Brazília vagy Mexikó…Mexikó vagy Brazília… akkor valahogy hallani sem akartam Mexikóról, de most…hazafelé menet tennék egy 2 hetes kitérőt arrafelé. J Nade visszatérve a héten történtekre… Szerda délután ők jöttek hozzám, beszélgettünk, lubickoltunk egyet a medencében (esőben), majd filmet néztünk, anyukám társaságában.

Este pedig én mentem Sinai-ékhoz, ott is vacsoráztam, Cachorrou quente-t, azaz Hot Dogot. (eszméletlen, hogy lefordítják a hotdogot portugálra…) Este pedig testvéreimmel Choppin-ba mentünk, a város egyetlen normális söröző-bár-féleségébe, mivel az egyik barátjuknak születésnapja volt. Hát mondom én is megyek velük, nehogy azt mondják, hogy én mindig különcködő vagyok. Odaérünk, és kiket látnak zöld szemeim: Varinia, Sinai és nővére Thais, aki lévén ők is eljöttek. Így nem kellett ott egyedül mosolyognom az ismeretlen „barátokra”.

Csütörtökön városba mentünk, pénzt levenni, kávézózni, ezt-azt venni. Valerie is jött velünk, hisz ő még nem találkozott Variniával. Péntek délután én az egyik osztálytársamhoz voltam hivatalos churrasco-ra, sok kedvem nem volt menni, de hát ugye az etikett, így mentem, a csajokkal együtt. Sokáig nem maradtunk, mert fáradtak is voltunk, meg igazából a hangulat sem volt annyira nagyon jó. De örültem, hogy újra találkozhattam a sajnos már csak volt osztálytársaimmal…

Este pedig – péntek lévén – Raizes-be mentünk hárman. Jól elvoltunk, táncoltunk és éltük cserediákéletünket. Én aznap éjjel Sinai házában aludtam, az úgy könnyebb volt, minthogy felkeltsem fél családot a hajnal kellős közepén. De mint később kiderült, tesóim is ott kötöttek ki végül…

Másnapot szinte Sinainál töltöttem, délután 2-kor keltünk fel, majd ott medencéztünk egyet. Hazajöttem egy kicsit, de estére ismét visszamentem, mert churrasco-ra voltam hivatalos. Csak egy kicsi kis sütögetés volt, ott voltak Sinai „nagyszülei” és „nagynénje”, Sinai fogadócsaládja és hárman, cserediákok. Aranyos ez a család nagyon, nagyon szeretem őket, mindig szívesen fogadnak, ha megyek hozzájuk. Nagyobbik fiúk most van kint Németországban Rotary-s cserediákként, így mindig Európáról kérdezgetnek. A vacsora után jött a mosogatás (mert ugye a jó cserediák kiveszi mindenben a részét), majd filmnézés. Tesóim bulizni voltak a városban, így meg kellett várnom őket, míg végeznek, így fél 4 körül kerültem haza. (ezt így mindig nagyon jól megoldjuk: amikor ők végeznek, arra kanyarodnak kocsival, felvesznek és hazamegyünk együtt, mintha semmi sem történt volna…)

Vasárnap délben ismét churracso-ra mentünk, a Tanganini nagyszülőkhöz. Az összes Tanganini gyerek ott volt, feleségestül, férjestül, gyerekestül, cserediákostul, szóval megtelt a ház, kert, minden rendesen. Finom volt a kaja, mint mindig, amit a végén egy kis fagyival leöblítettünk.

Szóval ez történt ebben az elmúlt 5 napban, jó tartalmas volt, remélem ez a hét kicsit ilyen pihenősebb lesz.

Remélem otthon minden rendben, bírjátok a hideget, havat, latyakot. Csak hogy megnyugtassalak benneteket, itt is minden nap esik mostanában az eső. Azt mondják, eddig sosem volt ilyen esős nyár…hát igen, ez is csak nekem, hogy jobban bírjam ezt a döglesztő hőséget.

És igen, lassan 6 hónapnál vagyok és ez azaz idő, amikor egy cserediák már visszafelé számol…

Csók mindenkinek!

Varinia

Mert mexikóiakkal szép az élet... :)

Churrasco szombaton Sinai családjánál

Choppin-ban szerdán