Isa megérkezett

Barbara, Amanda és én

Sziasztok!

Tegnap Pres. Prudente-ben voltunk, mert Isa elrepült Californiába...:(

P.P.-ből Sao Pauloba beföldi járattal (apa elkísérte), onnan pedig egyedül Dallas-ba, majd belföldi járattal Tulare melletti városba. És ma este jött a hívás, hogy szerencsésen megérkezett, minden rendben van!

Tegnap aztán 3an mentünk tovább, anya, Jota és én, először a rendőrségre a vizum miatt, de kiderült, hogy kell az ügyintézéshez mégegy papír, tehát lesz mégegy útunk Pres.Prudente-be. Majd shopping centerbe mentünk éééés mit láttak szemeim???? "CAREEFOUR!!!" Hát de megörültem...nem tudjátok elképzelni, milyen jó érzés olyasmit látni, olvasni, ami otthon is van.... (azaz Careefour Pozsonyban van, de az majdnem otthon...)

Utolsó lehetőségem volt angolul beszélni, Jota segítségével, miután kiszállt a kocsiból, az utolsó kis halvány remény is elszállt (Isa-val együtt:) )

Tegnap tehát ketten anyával vacsoráztunk és filmet néztünk, a szótárak társaságában. Fantasztikus, látni kellene.

Ma pedig délután Amanda-val voltam, aki cserediák volt Németországban. Anyukájával és a hugával a városban voltunk, mobiltelefont vettünk neki, kaját vettünk és ketten Amandával elmentünk fagyizni...namármost nem az van, mint nálunk, hogy 2 gombóc 300 ft...hanem 10 gombóc 600 ft!! Önkiszolgáló fagyizó, kérlek szépen, házi fagyi, kb. 30 fajta, olyan öntet és egyéb "feltét" (smarties, csokireszelék és golyó millió féle)...kilóra megy... 600 ft-ot fizettünk kb. 8 gombóc fagyiért, 2 brigadeiro-ért és "feltétért". :)

Természetesen nem engedett fizetni, hát igen, ez a cserediákélet...:)

Majd a nagymamájához mentünk, utána pedig hozzájuk. Nincs nagy házuk, ááá...meg szépnek sem szép...áá, egyáltalán. :)

Nem voltunk kicsit sem nemzetköziek: németül beszélgettünk egymással, ő brazil, én magyar, a nagymama házában, aki olasz és közben egy kis angolt is bekevertünk, ha nem tudtuk kifejezni magunkat németül. :D

Ma nagyon meleg volt, ők is csak hüledeznek, hogy ilyen meleg van idén télen. (30-35 fok)

2 boltban is bent voltunk telefon-ügyben. Az egyik, ahol a SIM-kártyámat vettük, természetesen az eladók emlékeztek rám, mosolyogtak, köszöntöttek, kérdezték, hogy vagyok, Amandáék persze meg csak lestek...a másik boltban pedig, ahol az elemtöltőt és a hajvasalót vettem, ott is ismernek, nem mellesleg anya testvére ott dolgozik...Amandáék nem akarták elhinni, hogy itt is ismerős vagyok. :)

csók mindenkinek!