Szombat délután lementünk a Club-ba, a sport klubba, ahová már nekem is van belépőkártyám (azaz apa intézi). Minden van: fedett kézilabda, kosárlabdapálya, kb. 5-6 focipálya, 3 teniszpálya, röplabda pálya 2, futópálya, uszoda és konditerem. Csupán ennyi.
Azért is mentünk le, mert apa focizott és hogy megnézzem a klubbot.
Rengetegen voltak, a brazilok nagyon szeretnek sportolni…bár mondjuk szerintem nem is a sport, maga a tudat hogy ’ők most mozognak’ vonzza őket, hanem a társaság, a sport utáni churrasco (kajálás).
Itt Dracena-ban van egy Rotary-hoz és Lions-hoz hasonló club, a Maconaria . Az első, második és negyedik családom is tagja többek között. Augusztus elején Brazíliában Apák Napját ünneplik, ami nekem kicsit szokatlan, hiszen otthon ilyen nincs. (bár nem értem miért) Az ’ünnepről’ annyit, hogy ugyanúgy köszöntik az apukákat, ajándékokkal és sok köszönettel. Ez a club pedig, szombaton ünnepelte ezt a napot, a tagokkal és azok családjaival együtt. Egy szép nagy club-teremben lett megrendezve, szokásos műanyag székekkel és asztalokkal. Először egy Power Point-al megszerkesztett, általános köszöntés volt, idézetekkel, internetről letöltött képekkel, majd a tagok fényképei a gyerekeikkel. Vicces volt látni a fekete-fehér, 10-20-30 évvel ezelőtt, nyaraláson, tengerparton, nappaliban készült képeket. Majd név szerint szólították az apákat és gyerekeiket, hogy adják át az ajándékokat. Egyszer csak azt hallom: Isabella e Joao Tanganini…e Nóra tambem… húha mondom, ez én lennék. Tehát én is kifáradtam, átadtam a már előre elkészített, sablon ajándékot. Majd utána következett a svédasztalos vacsora. Nem fogjátok kitalálni: SALÁTA, RÍZS, HÚS….és bab nem volt, hál’istennek.
A 4. családommal egy asztalnál ültünk, a szülők egyáltalán nem beszélnek angolul, tehát maradt a szokásos oda-vissza mosolygás, a gyerekek pedig csak szavakat tudnak, úgyhogy, eljött az idő: portugálul formáltam mondatokat. Vicces volt, lezárom ennyivel.
Carol, Lucas, Giovanni jött üdvözölni minket, Carol és Lucas a szokásos öleléssel, kiabálással, Giovanni pedig a jól megszokott Hellooooo Nóóórraaa köszöntéssel.
Jó sok emberrel találkoztaM, ezt most nem írnám le, a lényeg, hogy a brazil fiatalok eléggé nem beszélik az angolt, szóval magyar diákok, büszkék lehetünk magunkra.
Olyan éjfél körül 6-an fiatalok (a 4. családom gyerekeivel) eljöttünk, bementünk a városba, belekóstoltunk kicsit a Dracena-i éjszakai életbe. Annyian voltak az egész centrum-ban, hogy csak lestem. Tényleg rengetegen… Vicces volt, ahogy leparkolnak az emberek a kocsikkal, kinyitják az összes ajtót, beindítják a rádiót és isznak, táncolnak, szórakoznak….mint a szappanoperákban…egyetlen lapos-féle van csak a városban, ami persze tömve volt, szóval azt kihagytuk.
Carollal
Vasárnap pedig a 2. családomnál voltunk churrasco-n (BBQ), mert Giovanni 16-án repül vissza USA-ba és ez az ő búcsúebédje volt, így együtt a családdal. Hááááát, kezdjük ott, hogy apáék 6-an vannak testvérek, mindenkinél átlagosan 3 gyerek…el lehet képzelni, hányan voltunk. Emellett mindkét oldalról a nagyszülők, pár barát és barátok, barátnők és A cserediák, azaz én.
Ment a kajálás rendesen, kisebb hentesbolt volt kipakolva az udvarra. Ment a sütögetés elég jól, természetesen rizs, saláta, házi grillszószok, guarana, cola, sör…és a desszertek…OMG!!!! Annyi, és mind annyira finom volt. Majd elkészültek a közös fotók az unokákról, menyekről, vejekről és legvégül a ’gyerekekről’.
Szépen lassan mindenki elszállingózott, Isa, Jota, Paola (unokatesó), Herman meg én még ott maradtunk egy kicsit, beszélgettünk Carollal és anyukájával (azaz ŐK beszélgettek én hallgattam és megpróbáltam megérteni, kevés sikerrel).
Ja amikor megláttam, hogy itt ennyien unokatestvérek…megkérdezték, ’Nóra, ti családotok is ekkora?’.Háát mondom nekem összesen 3 első unokatesóm van....kicsit elcsodálkoztak.
Jaj hát kezdenek az őrületbe kergetni azzal, hogy nem ejtik a szavak elején az R betűt. Ma is megkérdezték, hogy szeretem-e a Forma-1-et, mondom persze. És kinek szurkolok? Raikkönen. Kinek????Mondom Raikkönen….ők ilyet nem ismernek….mondom Ferrari, Felipe Massa csapattársa…ááááá, hogy Hajkonen…áá mondom, ha így jobban tetszik, akkor igen, HAJKONEN…. J
Este pedig misére mentünk, majd a nagyszülőkhöz, ahol szintén majdnem mindenki ott volt. Majd fiatalok bementünk a városba kicsit körülnézni, sétálgatni, eszegetni, iszogatni.
Mégsem megyek Sao Paulo-ba kedden, mert a család úgy döntött, hogy apa és Isa Pres.Prudente-ből elrepülnek Sao Paulo-ba, onnan pedig Isa repül tovább California-ba. Anya, Jota és én pedig csak Pres.Prudente-ig kísérjük, ez így a legjobb megoldás. (autóval
Jó hosszúra sikerült ez a bejegyzés, de nem baj, úgyis hallom, hogy csak bent a lakásban lehet kibírni, tehát ráértek olvasgatni!
CSÓK MINDENKINEK!!!!!
Jók a képek :D
VálaszTörlés