Igaz, hogy hét közepe van, de most olyan írásos kedvemben vagyok, gondoltam létrehozok egy postot.
Kicsit kezd már elegem lenni néhány brazil dologgal, leginkább a megbízhatatlansággal és a pontatlansággal. Kedden úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba, mert volt pár elintéznivalóm: ruháimat elhozni a varrónőtől, Sinai ajándékát átvenni, krémet venni a medence vízétől kapott pöttyökre. Na mármost ebből egyetlen egy dolgot sikerült véghez vinni: a krém. Varrónő: hétfő délutánra ígérte, de én ismerem már a brazilokat, szóval meg sem próbálkoztam a hétfővel. Nem voltak készen a blúzok, amiket odavittem kicsinyítésre. Sinai ajándéka: egy párnát rendeltem, amin a közös képünk van. Aznap délelőttre ígérték: délután még nem volt ott. Majd a 35 fokban, napsütésben hazasétáltam, persze én olyan rendes és aranyos vagyok, hogy tovább sétáltam, fel a hegyre, hogy Valerie Rotary blézerjét elhozzam az első családjától. Merthogy szegény, messze lakik, nehogy ide kelljen jönnie. Este Rotary gyűlés…egész héten a prezentációmat csináltam, amit portugálul el előadnom azzal a címmel:, hogy „Különbségek Magyarország és Brazília között”. Aznap délután a szöveg magolása, merthát azt én is utálom, ha egy előadó a papírból lesi a mondanivalóját. Esti futás elmarad-emiatt. Nagynéni vacsija ismét elmarad, mert ugye Rotary gyűlés. Felszerelkezve a direkt erre vett pendrive-ommal, kinyomtatott szöveggel és a 3 kilós rotary blézerrel elmentünk…sem laptop, sem projektor. Elfelejtették….ohh mondom mintha nem is brazilok lennétek. A végén odajött az elnök, meg az ifjúsági felelős elnézést kérni és majd hogy jövő héten. És még a vacsora sem volt annyira finom…szóval egy napra ennyi csalódás már rég ért. :D
Iskoláról…talán már kezd kicsit jobb lenni, bár nem mondom hogy repdesek az örömtől reggelente, de hát ez van, mindenben meg kell találni a jót: pl. hogy az egyik osztálytársamnak meg van a Gossip Girl 3.évada, odaadta, tehát már egy plusz pont.
Egyik spanyolórán tátott szájjal, elborzadva ültem, amikor 4 év spanyol tanulás után nem tudták a hét napjait…..Megjegyzem, én majdnem tudom, a portugálból kiindulva. A másik az, hogy a tanárok nem tudnak fegyelmet tartani: 45 ökör diák, plusz 8 cursinho-s, akik az egyetemi felvételire készülnek. Mondjuk ilyen létszámnál nem is csodálom. Az meg, hogy mellettem nyalókáznak az emberkék, a tanár meg még egy rossz pillantást sem vet rájuk. Nálunk meg ha inni merünk, már ránk szólnak.
Egy plusz pont viszont jár azért, hogy a matektanár ezt a kérdést tette fel: gyerekek, túl gyors, túl lassú?értitek?ha nem elmagyarázom mégegyszer”… ez annál a feladatnál, amit Gyuri bácsi meg sem csináltat velünk, mert „minek, ez olyan egyszerű”….:D
Minden jót odahaza.
Itt minden rendben.
Puszi mindenkinek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése