Sziasztok!
Hétfőn, este 7 órakor, egész pontosan másfél hónap csúszással átköltözhettem a következő, egyben utolsó családomhoz: a Brandani családhoz.
Róluk röviden: Anyuka (Célia) elvált, banki dolgozó, Rotary tag, 3 lánya van. Nagyobbik Carol, 17 éves, most ebben az évben osztálytársam. A kisebbek pedig az ikrek, majd most lesznek 16 évesek. Igazából ha az ember rájuk néz, semmi hasonlóságot nem lehet észrevenni rajtuk: egyik fekete hajú, a másik sötétszőke, az egyik két fejjel magasabb mint a másik, az egyikük tiszta apja, a másik teljesen anyuka. A magasabbik Jessica, az alacsonyabbik: Jaquelinie. A bejárónő, Nelsa, aranyos, bár kicsit hiperaktív, de a lényeg, hogy eszméletlen jól főz…és ez a legfontosabb, mert az előző házamban már kezdtem valahogy megundorodni a mindennapos rizs, bab, sült hús összeállítástól. Itt minden nap más van, persze a rizs+bab az megmarad, de emelett van krumpli, pároltzöldség, finom saláta és mindig változatos húsok. Délután pedig mindig van uzsonna, ma pl. házi Pao de Quejo volt. (nem hiába mondta Sinai és Valerie, akik már laktak itt előttem, hogy ők itt szedtek fel „pár” kilót…azért én igyekszem nem így cselekedni…) Van két kutya, egész pontosan kettp Lhasa Apso (most fogalmam sincs hogy írják), eszméletlen édesek, kanapén, ágyon, mindenhol ott vannak. Apuka nincs, csak egy barát, már 7 éve vannak anyával együtt. Azt mondta, még ugyanennyit vár az esküvőig… hááát mondom, te tudod, de azért 55 évesen lehet már késő lesz, nem? :D
Amúgy nagyon aranyosak, bár itt meglátszódik, hogy „csak” cserediák vagy, rólad nem kérdeznek semmit, milyen volt a napod, milyen Magyarországon ez és ez, van-e valami gondod vagy hasonló. De erre már az előzőek felkészítettek, tehát nem is várom el. Más család, más szokások, végre egy kicsit különböző, így 8 hónap után. A csajok rengeteget tanulnak, ami annyira motivált már az első nap, hogy az iskolában 3 matekórát végigdolgoztam, sőt még kérdeztem is, ha valamit nem értettem. Még spanyolórán is megpróbáltam megérteni a dolgokat, kisebb-nagyobb sikerrel. Viszont a 2 kőkemény kémiaórára már nem volt lelki erőm, hogy ott maradjak, tehát a zuhogó esőben hazasétáltam…még szerencse, hogy 3 percnyire van az iskola a háztól.
Este Rotary gyűlésre mente, pedig eredetileg úgy volt, hogy a csajokkal a nagynénihez megyünk, amíg anya Rotary-n van. Mindig ez a program kedden. Mindig ott vacsiznak, tanulnak a csajok addig. Sinai szavaival írnám le a nagynénit: „She knows, how to cook” (ő tudja, hogy kell főzni). Sajnos ezt még egyenlőre nem próbálhattam ki, mert el kellett mennem nekem is a gyűlésre: egy azért, mert már rég voltam, kettő, mivel engedélyt szerettem volna kérni a counsellor-ömtől a Curitiba-i utazásomhoz. Bár ő nem volt itt, ezért az ifjúsági felelőssel beszéltem: ELENGEDETT!!! Azt mondta, eddig sosem engedtek el így senkit, de velem kivételt tesz most. Azért azért, akinek jó a mondókája, rábeszélőképessége és érvelése….na látjátok, ezért hasznosak azok a nyelvtanórák. :D
Amúgy minden rendben, végre már 2 napja esik az eső és hűvösebb van. Brazilok már remegnek, mint a kocsonya, én meg már annyira hozzászoktam ehhez a 40-45 fokhoz, hogy pulcsit kellett felvennem a suliban. Ahjjj, tudtam mi hiányzott az életemből már 4-5 hónapja. A HIDEG!!!
Jók legyetek! Csók.
A következő képekben bemutatom az új házamat.
Ja és azt elfelejtettem azt hiszem megírni, hogy az összes RIO-s kép itt megtekinthető: http://picasaweb.google.com/noravarga1991
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése