Mindenkinek szép, napsütéses, tavaszi napot kívánok! (ami itt inkább, meleg, napsütéses, őszi…)
Beszámolnék a tegnap, azaz kedd este tartott Rotarys prezentációmról, amit a „Diferencas entre Hungria e Brasil” azaz „Különbségek Magyarország és Brazília között” címmel írtam. Bár nem én választottam, hanem az ifjúsági felelősöm keresett még meg anno valamikor novemberben, a nagy túra előtt, hogy már jól beszélünk portugálul, kellene egy ilyen előadást tartani. Mindig csak húztok, halasztottuk a dolgot Valerie-vel (neki is kellett csak ugye Németországgal), de végül elkészült Power Pointtal, képekkel, portugálul, személyes tapasztalatokkal egybekötve. Mint már említettem, előző héten elmaradt, mert elfelejtették hozni a laptopot és a projectort, és ez tegnap sem volt másképp. Én már úgy voltam vele, hogyha ennyit nem tudnak foglalkozni a cserediákokkal, akkor ennyit rólunk, többet én ide nem jövök felszerelkezve, a 3 kilós blézeremmel. Már majdnem elkezdődött a gyűlés, amikor az elnök odajött és megkérdezte, hogy nem tudnánk-e előadni a Power Point-os bemutató nélkül. Hát mondom nekem aztán teljesen mindegy, csak ez nektek lesz unalmas. Meg mondom én nem akarok még egy nagynéni-vacsit elmulasztani emiatt a 15 perc miatt. Oda lettünk ültetve az elnöki asztalhoz és a gyűlés végén, még a vacsora előtt előadtuk. Én vállaltam elsőnek, legalább hamar túl leszek rajta. Jól sikerült, szinte alig néztem bele a papíromba, mindenki nagyon figyelt. A mindennapi rizs-bab-hús mondatomnál felnevettek, majd azzal zártam, hogy: „De nem szabad elfelejtenünk, hogy vannak dolgok, amik ugyanolyanok a világon: barátság, szeretet, boldogság”. Láttam mindenkin, hogy meglepődtek, nem ilyen lezárásra számítottak, persze pozitív értelemben. A német csaj pedig a kocsiban felejtette a papírját (merthát nem is ő lenne akkor ha nem…), úgyhogy improvizált. Jókat mondott, de nem volt felépítve a mondókája, szóval kicsit össze-vissza volt, de ügyes volt.
Elég sokan gratuláltak, főleg ahhoz, hogy milyen jól beszélünk portugálul, főleg nekem a kiejtésemet nagyon megdicsérték. Hát mondom nagyon szépen köszönöm… J
Amikor felolvasták a vacsora menüjét, mindenki nevetett: saláta, rizs, bab, sülthús…. J Mi meg csak bólogattunk: igen, igen, ezt mondtuk… J
Este pedig véget ért a Big Brother Brasil 10 (!)…porcaria, ahogy első apukám mondaná. J Azért élvezetesebb volt nézni ezt a BB-t, mint az otthonit, majd mellékelek képeket, hogy miért. J
Ma nem mentem iskolába, mert semmilyen értelmes óra nem volt, meg gondoltam, hogy a tegnapi szép szereplésemért ennyit megérdemlek. ^^
Csók mindenkinek!
Jah osztály….azért ezt a 16 tanítási napot bírjátok ki valahogy. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése