2009. szeptember 30., szerda
napos, de szürke hétköznapok :)
2009. szeptember 27., vasárnap
A héten volt 2 hónapja, hogy megérkeztem Brazíliába. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ilyen gyorsan telik az idő, és hogy legjobb esetben már csak 10 hónapom van, ami annyit jelent, hogy 5ször annyi, mint amennyit eddig itt voltam. Tovább gondolva, csak ötször ennyit lehetek a barátokkal, a családokkal és aztán talán soha többet.
A következő hetem lesz az utolsó, amikor gyerekként fogok felébredni, aztán vasárnaptól beköszönt a bűvös 18…ezt sem tudom elhinni…ezt a hetet teljes nyugalomban töltöm majd el, mivel az iskolában dolgozatírós hét van, tehát nincsenek tanórák, csak tesztnek egész nap… egyrészt sajnálom őket, mert rengeteget kell tanulniuk, másrészt meg kicsit örülök, hisz nem kell 6:30-kor kelni, felvenni a más kicsit unalmas egyenpólót és elindulni a 6 óra unalomba…
Egy hónap múlva családot váltok, várom is meg nem is. Már végre kezdem teljesen otthonosan érezni magam, mindent tudok, hogy hol van, a szülőkkel is már teljesen jó a kapcsolatom, végre tudok velük beszélni…erre új szülők, testvérek, ház, Vera2 (bejárónő:D), új szoba, új kutya stb. Na de biztos jó lesz, főleg hogy már azért ismerem őket.
A hétköznapok szokásosan teltek, iskola, este pihenés, néha egy kis futás vagy városban flangálás. Szerdán a suliban fotózkodás volt a végzős osztályoknak, így nekünk is. Ilyen igazi „graduation” kalapban meg köpenyben, jól nézett ki nagyon. Én ebből kimaradtam, mivel nem ballagok, sőt még „érettségit” sem csinálok, de azért csináltunk már képet így szünetekben és hasonló. Mellesleg elég rosszul éreztem magam, nagyon rossz volt látni, hogy ők együtt fognak ballagni, érettségizni, (valakik már 6 éves koruk óta egy osztályba járnak) és én meg halasztok, nem azokkal ballagok, akikkel már 5 évet legyűrtem gazdagságban, szegénységben, boldogságban és ínséges időkben. :D :S Szóval ez a napom ez olyan honvágyas nap volt, ami eddig nem igen „jött” rám…remélem nem is fog újra mostanság, mert annál rosszabb nincs…
Csütörtök este anyával és (szokásos) barátnőivel mentünk el vacsorázni, hát csak annyit mondok: mintha szappanoperába csöppentem volna. El lehet képzelni: 4 csinos, 5X közelében lévő, brazil nő, akik kicsit kiruccantak a férjeik nélkül. Jó cserediák lévén mentem velük, de megérte, ennyit nem nevettem még magamban soha.
Pénteken nem nagyon volt este program, mert az osztálytársak szombat reggel dolgozatot írtak, anyáék meg nagybevásárlásra mentek egy 70 km-re lévő másik városba. Aztán Valerie, a német cserediák hívott, hogy nincs-e kedvem bemenni vele a városba kicsit kávézni, sütizni. Így ott voltunk estefelé.
Szombat…délelőtt forma-1, 1 órakor pedig churracso az egyik osztálytársam, Tassiani házában. (igen, nem szakadt meg a churracso-lánc) Szokásos brazil pontossággal, 1 óra helyett mindenki 3 körül szép lassan megérkezett. Nade sebaj, már kezdek hozzászokni és már rám is ragadt, nem tudom mi lesz otthon, ha hazamegyek. J
Ez volt talán az egyik legjobb szombatom, nagyon jól érzetük magunkat, sokan ott voltak az osztályból. A ház nagyon szép volt, és végre volt udvara fákkal, fűvel. Eddig ez volt az első (!) ilyen, amit láttam. Hús nem sok minden volt, de sör annál inkább… nade még mielőtt valaki rosszra gondolna, NAGYON JÓ CSEREDIÁK VOLTAM!!!!! Megtanultam samba-zni, ja és együtt buliztam a töritanárommal... (mivel az egyik osztálytársammal jár…hoppá!)
Este 10 körül szállingóztunk el, de megbeszéltünk, hogy 11 körül találkozunk a városban. Ez így is volt, mindenki hazament zuhanyozni, átöltözni, aztán együtt kajáltunk, meg beültünk egy bar-ba. Nekem 2-re kellett hazamennem, azaz az volt a maximum, amíg el voltam engedve. Fél 2-kor hívtam apát, hogy akkor jöhet, de ők is valami buliban voltak, a háttérzajokból ítélve.
Ma ebédre mentünk a klubba, mert apa focicsapatának volt valami banzája. A kaja nagyon finom volt, gondolom kitaláljátok, hogy mi, utána pedig fagyiiii...ahhhh... gostoso. :) Este pedig mise, majd nagyszülők, holnap pedig NO SCHOOL, tehát alvás.
Jó sok képpel jövök, remélem nem bánjátok!
Puszi mindenkinek!
2009. szeptember 21., hétfő
2009. szeptember 20., vasárnap
Sziasztok!
Megint egy hétvége-összegzéssel leplek meg Titeket!
Péntek… este Valerie, a német cserediák Welcome churrasco-jára voltam hivatalos Amandáék házába. Eddig tényleg minden hétvégén volt grillparty, kiváncsi vagyok mikor szakad meg ez a lánc… Na visszatérve a péntek estére: a kaja ismét isteni volt, mivelhogy a Rotary konyhásnénik főztek, és tudniillik, többek között a jó vacsiért megyek Rotary gyűlésekre. :D Kedvencem a mangós, epres, sajtos saláta… Amanda apukája volt a grillező, megint egy egész hentesbolt ki volt pakolva. A vendégek ismerősek voltam: Rotary elnök, a fogadócsaládok (Célia családja a 3 lánnyal többek között), Amanda barátja és annak testvére, Dóris, a Rotary-s „keresztanyám”, na és persze Sinai. :) Olyan éjfélig voltunk, majd szépen hazabandukoltunk, nagyon meg voltunk zuhanva aznap, főleg az időjárás miatt. Egész héten rettenetesen meleg volt, párával karöltve, majd péntek este és egész szombaton esett az eső. Majd még nagyobb pára…furcsa, maradjunk ennyiben…
Amúgy nagyon érdekes, Sinai és Valerie teljesen más, én valahol ott kettőjük között vagyok, mondják is. Az egyik 3. húgom még meg is jegyezte, hogy Nora, vocé está muito differente… (megváltoztam, mióta itt vagyok…:O )
Szombat…apa dolgozott délelőtt, így anyával voltam egyedül otthon. Nagyon furcsa, hogy apa szombatonként is dolgozik, olyan érzésem van, mintha hétköznap lenne, csak iskola és bejárónő nélkül. Mivel egész nap zuhogott az eső, nem nagyon tudtunk csinálni semmit. Ebéd az az ínyemre való volt: milánói, hús, rizs (rövid ’i’-vel ugyebár). Már kezdek én is brazil lenni és húst és rizst enni a spagettihez. De azért még annyira nem őrültem meg, hogy a kínai kajához dinnyét egyek, mint egyik este anya… (egyik este anya megkérdezte, hogy ettem-e valamit a délután folyamán. Mondom igen, salátát…olyan bután nézett rám, mint még soha senki…salátát délután? Mondom igen, Európában ez szokás, ha éhesek vagyunk, de nem akarunk valami popónövelőt enni, akkor a salátát választjuk… erre este megkérdezte, hogy, Norinha, kérsz a kínaihoz görögdinnyét? Elég megvetően nézhettem rá…majd elkezdi: te salátát, én dinnyét…ez most nem vicces, de az akkor nagyon az volt)
Na kis elkalandozás után térjünk vissza a szombat délutánhoz. Sinaival teniszezni mentünk volna, de szakadt az eső és hideg is volt, szóval otthon maradtam, egyedül…(apa focizott, anya órákat adott) TV, alvás, internet… majd este PARTYYY!!!! Körülbelül a fél osztálynak születésnapja volt a héten, tehát úgy döntöttük, hogy megünnepeljük egy páran közösen. Én előtte vacsorázni mentem a szülőkkel és a szokásos baráti társasággal, de hamar leléptem, megvacsoráztam és már vitettem is magam. J Raizes-be mentünk, ez egy szórakozóhely, az egyetlen itt Dracena-ban, de viszonylag jó. ;) Természetesen rengeteg emberrel, de szombaton meglepően nem voltak olyan sokan. Mindenkineki be lettünk mutatva, hogy cserediákok vagyunk, tehát ha eddig nem tudta mindenki, mostmár tudja… Ja és egy nagyon pozitív élmény: NEM LEHET DOHÁNYOZNI BENT, tehát ha hazaérsz, nem bűzlesz a cigifüsttől. Buliztunk egy jó nagyot, 4-re értünk haza, Sinai nálam aludt. 2. apukám vitt minket haza, azaz nyolcunkat…kicsit Dundee-feelingem volt: elől 3-an, hátul 4-en, Lukas pedig hátul a kombirészben. (és még rímel is, hoppá :D )
Mikor hazaértünk megéheztünk, de nem nagyon találtunk otthon semmit sem, úgyhogy Catupiry-t (vajkrém, de sokkal finomabb mint az otthoni) ettünk ilyen semleges ízű keksszel. Majd rá egy kis Kinder Bueno-t, majd elmentünk aludni.
Reggel (11-kor) anya reggelivel várt minket, majd jöttek Sinai-ért délben, mert mentek a nagyszülőkhöz ebédelni.
Mi az ABD Klubban voltunk ebédelni, sztrogonof-ot ettem, ami elméletileg orosz étel, de a brazilok nagyon átvették maguknak. Nagyon szeretem, mert hasonlít a magyar ízekhez.
Mi este misére, majd nagyszülőkhöz megyünk, remélem megint lesz leves…csak ebben bízom. J
Képeket is töltök fel, de majd még a héten több is várható.