Sziasztok!

Ezen a hétvégén Aguas do Sao Pedro-ban voltam, Rotary District Konferencián. Egész pontosan mi cserediákok csak péntek-szombatra voltunk hivatalosak. Péntek reggel indultunk busszal, mindenki együtt. A busz 6-kor indult reggel Pres.Prudente-ből, mi Maríliában csatlakoztunk 10:30-kor, odáig mi egy kis külön busszal mentünk. Bauru-ban megálltunk ebédelni, és felvettük az ottani cserediákokat is. Délután 4-kor értünk oda a kis városkába, elfoglaltuk a nem éppen 5 csillagos szállodánkat, majd azt mondták: mára semmi program, 7-kor lent a recepción találkozunk, majd együtt vacsorázunk. Én azt hittem, hogy már akkor este lesz valami közös programunk a Rotarysokkal, de hát nem így lett. Így este éltük cserediákéletünket-még így utoljára közösen. Én egy kellemes kis megfázásban és torokfájásban küszködtem, szóval kellemes volt, főleg abban a hotelben. De hát mindegy, kibírtam. Este nagyon elvoltunk, éjfél körül mentünk egy tottóval, körbe a városban, ami érintette a Rotarysok, 5 csillagos hoteljét…erről majd később.

Másnap reggel fél 10-ig lehetett reggelizni, tehát mindenki 9-re le is érkezett, majd kitűző, névjegykártya, blézer, zászlópakolás és irány gyalog a Hotel Grande-ba. Nagyon szép idő volt így az esős éjszaka után, szabályosan ránk főtt a blézer. Megérkeztünk a hotelbe: először is… a bejárati kapu után egy naaaagy zöld terület következett, amiből én a golfpályára következtettem. És valóban az is volt. Majd megérkeztünk a hotelbe: hát csodálatos. 5 csillagos welness hotel, szerintem nem kell továbbragoznom. Majd a konferencia termek részlegére mentünk, ott kaptunk egy termet, ahol mindenki felkészült a prezentációnkra. Vagyis: megkaptunk 2 éneket, amit 3szor elpróbáltunk. Országok névsorrendjében kellett felálltunk: Alemanha (Németország), Canada, Dinamarca (Dánia), Estados Unidos Americanos (USA), Franca (Franciaország), Hungria (azaz én és Niki), Mexico Taiwan és végül pár volt, leendő brazil cserediák. Még így álltunk körülbelül 1 órát, mert még tartott bent egy előadás, addig ökörködtünk, meg múzeumtárgyként álltunk ott a kint álló rotarysok számára. J Végre bemehettünk...nagy taps és hurrogatás közepette, fel a színpadra. Mellettem álló francia Martin megkapta a mikrofont és Alonso kérdezett tőle ezt azt. Majd az én kezembe került a mikrofon, mivel Niki nem igen akart beszélni, mondom más magyar híján nem marad más választásom. Alonsinho azt kérdezte, hogy milyen számomra a portugál nyelv, hisz az én anyanyelvem nagyon különböző, hol lakok itt Brazíliában. Erre a Dracena Rotary Club küldöttei a kis brazil zászlókkal a kezükben elkezdtek ott hadonászni meg füttyögetni, köztük mostani fogadóanyukám is. Mondom hello anyu! Mindenki röhögött. Tetszett nekik, hogy nem voltam ott megilletődve 150 vagy több ember előtt. Majd egy mexikói egy amerikai és egy taiwani kezébe került a mikrofon. Majd a mariliai cserediákok táncoltak kettőt, ezután a mi fantasztikus énekünk következett. És ennyivel a mi kis részvételünk véget is ért a konferencián. Én anyával és kísérőjével, azaz az egyik húgommal vonultam vissza a hotelembe. Ők félúton leváltak. Mi gyorsan megebédeltünk a hotelünkben, írtunk egymás zászlójára, kicsekkoltunk, majd 3-kor elindultunk hazafelé. Már amúgy itt elkezdődött a búcsúzkodás, mivel 2 német srác ott maradt vasárnapig. Bauruba értünk, ahol megvacsoráztunk, majd itt is búcsúzkodás… mentünk a busszal 5 percet…megálltunk 20 percre, mivel a busz nem tudta bevenni a kanyart. Jó kis időtöltés volt. Nem mentünk 10 percet sem szerintem, amikor meg kellett állnunk a kórháznál, mivel Tim, az egyik német allergiás lett egy virslire, amit vacsorára evett az étteremben. Ott álltunk még másfél órát. Szóval Mariliába a 8 óra helyett 11-re értünk. Itt pedig a végleges búcsúzás következett, legalább is számunkra, mivel itt mi ismét egy kisbuszra szálltunk páran. Hát nehéz volt…voltak akik bőgtek, voltak akik nem, mert még nem igazán fogták fel, hogy vége…még én sem igazából. Furcsa az, amikor egy ölelésben érzed az egy évet és azt, hogy nagy valószínűséggel sosem fogjátok egymást látni sosem az életben. Bár soha se mond hogy soha ugyebár… éjjel 1-re érkeztünk Adamantina-ba, ahol első apukám várt, onnan pedig kocsival mentünk Dracena-ba: Sinai, Valerie, én és Laura egy német cserediák, aki hétfőig Dracenaban maradt velünk.

Tehát ennyi volt a konferencia. Személy szerint nekem nem tetszett, mert többet buszoztunk, mint amennyit ott voltunk és számunkra tényleg semmi program nem volt, bulizni meg itt is tudunk, nem kell ahhoz fél napot buszozni. De hát mindegy, furcsán hangzik: de ingyen volt, semmit nem kellett fizetnünk, tehát mindegy nekem, hogy hol vagyok. Csak azért én többet vártam.

Szombaton Sinainál aludtam, hisz Laura is ott volt. Vasárnap este Sinai szüleivel Pizzériába mentünk, majd ismét ott aludtam nálunk. Másnap reggel pedig mentünk Laurával a buszpályaudvarra, ismét búcsúzkodás…

Tehát ez történt a hétvégét…

Oh és hát a hétvégén volt 10 hónapja, hogy cserediák vagyok…

Csók!

Egy pár kép csak ízelítőnek, aki nem akarja mind a 150 képet végignézni Picasaweben...

Sajnos nekem nem volt időm képeket csinálni, ezért a tesómtól kértem el.

http://picasaweb.google.com/noravarga1991/RotaryDistrictConference#

Rotary Club Dracena delegáltjai

Aguas sao Sao Pedro

Mi cserediákok messziről a konferencián

A Hotel Grande golfpályája

Épp mondok valamit...

pouco tempo

Sziasztok!

Még egy hét eltelt, megint nagyon gyorsan…

Kedden Rotary gyűlésre kellett mennie az egész famíliának, mert anyáknapi vacsora volt, izgalmas volt nagyon…de hát egy jó Rotary-s cserediák nem panaszkodik, legalább a vacsora finom volt, mind mindig.

Szerda…előre bejelentett Tűzvédelmi próba. Nagyon szuperül, ámbár viccesen oldották meg –amerikai módra, hisz az igazgató azt mondta, onnan vették át. Pontban 9 órakor petárdákkal robbantottak az ablakok alatt naaagy robbanást imitálva, majd sorakozás 2 libasorban (1lány, 1fiú), majd indult a vonatozás…szó szerint…ilyenkor Kiss Ádám jut eszembe, amikor mondta a Stand Up-ban, hogy „1000 kéz lendült a magasba és mondta az egyik: Nyomjad Rózsi. És elkezdtek vonatozni…”. Majd mikor ezt végiggondoltam, a következő pedig az volt, amikor koleszos farsangon a bencések benyomatták a Demjén Rózsi CD-t, bármennyire is tiltakoztunk ellene…. Szóval, elindult a zenevonat, keresztül a folyosón, ahol füstgéppel imitált közegben kellett kijutni az iskola elé- hozzáteszem mindezt vonatozva és komolyan, hisz a TV is vett minket. Gyorsan az iskola elé, persze kint 5 fok volt. Megérkezett a mentőautó, tűzoltó, lezárták az iskolát. Igazgató jött, megkérdezte a töritanárt, akivel óránk volt: „Tanárúr, mindenki itt van?” - „ŐŐŐŐ, igen igazgató úr.” Tehát Bruno is nagyon biztos volt a dolgában. J Majd taps és osztályonként fotó a tűzoltókkal. Mindenki visszabandukolt a terembe, ahol még mindig az illatos füst gomolygott. Kicsit kellemesebb volt, mint az igazi füst… tehát röviden, ilyen egy tűzvédelmi oktatás Brazíliában, amerikai módra.

Csütörtökön Sinai jött át hozzám, mert nagyon izgatott volt, nem tudott mit kezdeni magával, mivel az iskola háromnegyede Sao Pauloba utazott –így ő is- a Hopi Hari nevezetű vidámparkba. Nekem valahogy nem volt nagyon vonzó 10 órát buszozni oda éjjel, majd hullámvasútozni egész nap, majd megint vissza 10 óra busszal éjjel, mindezt 30.000 ft-ért és 15 éven alattiakkal. Inkább éreztem volna magam kistanító néninek, mint diáknak. J Tehát pénteken éppen hogy csak lézengett valaki az iskolában, osztályösszevonások voltak, tehát izgalmas nap volt. Csütörtökön este első családomhoz mentem egy-két dolgot megbeszélni, de csak anya volt otthon. Sokat beszélgettünk, elhoztam az ottmaradt zacskós leveseimet és meleg ruháimat.

Péntek este senki nem ment sehová 11 óráig, mert az utolsó epizódja volt az egyik novellának. Hét mindenesetre vicces volt… J

Szombat reggel kelés Forma-1 időmérőt nézni, majd a nagyszülők és a nagynéni jött ebédre, mint minden szombaton. Délután kinek alvás, kinek filmnézés. Este átmentem Sinahoz, vittem a laptopot, filmet néztünk, majd szüleivel voltunk. Este pedig fél 12-kor hívott, hogy akkor Raizes? Mondom most? Rendben…végül is már a végén vagyunk a dolognak. Jó volt nagyon, végre nem volt dög meleg, kellemes volt. Reggel fél 5-re értünk haza, én 8-kor keltem Forma-1-et nézni. A többiek misére mentek, majd 11-kor jöttek értem, hosz következett a szokásos ebéd a nagyszülőknél.

Hétfő…iskola…nagyon büszke voltam magamra, hisz végigültem 6, azaz 6 teljes tanórát.

Ennyi történt az elmúlt egy hétben… most ezen a hétvégén, egész pontosan péntek, szombaton Rotary District Konferenciánk lesz, Aguas Do Sao Pedro-ban, már mindenki nagyon várja: utolsó alkalom, hogy juntos é a Grande Familia…. Que triste gente…

Csók mindenkinek!

Ismét az újságban: Első képen én az ikrekkel (igen, elírták a nevemet)...második képen pedig anya (bejárónő szerint "madame") és barátja, becenevén Riva

nao foi nada importante

Olá!

Nos otthon lezajlottak az írásbeli érettségik, végre ugyebár mindenkinek örömére…

Az előző héten nem sok minden zajlott. Kedden ismét elmaradt a fenséges nagynéni féle vacsora, mert anyának gyűlése volt, utána pedig vacsora és a mi nevünket is felírta, szóval nem volt mese, menni kellett.

Iskolában a változatosság kedvéért semmi, még unalmasabb, mint amilyen volt, kezdem inkább állatkertben érezni magam, nem pedig óvodában (mint ahogy az előző postokban íram), végzős osztályról meg szó sincs. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak ezek boldogulni majd egy pár hónap múlva, amikor sorba mennek a felvételikre. Na de mindegy is, ez igazán nem az én bajom. Csak ilyenkor még inkább honvágyam van, mert hiányzik az otthoni iskola, az ottani fegyelem, csönd és normális társalgás, nem pedig az üvöltözés és baromkodás (már bocsánat) , napi 6 néha 12 órában…

Végre Sinai visszaköltözött az első családjához, ami 3 utcányira van tőlem, így végre ismét hipp-hopp össze tudunk ruccanni, ha úgy adódik. Pénteken filmet néztünk, majd utána együtt bőgtünk, hogy nemsokára vége, pedig csak most érkeztünk, most kezdtük jobban megismerni egymást stb. Sokak fejében otthon csak az játszódik le, hogy „ de jó neki, kint van Brazíliában, meleg, buli, haverok, fanta helyett kókusz, beach, meg ami csak lehetséges”… de ez nem így van. El sem tudják sokak képzelni, hogy ez az év több mindenről is szól és hogy lehet hogy adódik egy hatalmas buli, de jobb inkább otthon maradni és azokkal lenni, akikkel tényleg szeretnél. Meg egyáltalán, hogy milyen is lesz a hazamenetel. Így a vége felé, (amit mellesleg felfogni lehetetlen) végigfut mindenki agyán, hogy milyen érzés lesz itt hagyni a családokat, barátokat, emlékeket, a már végre megszokott dolgokat és majd visszaszokni az otthoni életbe, ami teljesen más lesz. De majd meglátjuk, addig még sok víz fog lefolyni a Dunán…vagy a Paranán…vagy az Amazonason…J

Péntek este jött egy telefon első apumtól, hogy szombaton lesz az ABD-ben egy anyák napi vacsora és hogy nem szeretnék-e elmenni velük. (mivel itt május második vasárnapján van). Mondom persze, hogy elmegyek, veletek bármikor bárhová. Jó volt újra együtt lenni velük, a vacsora finom volt. De előtte még szombat délelőtt elvittem 2. anyukámnak a virágot. Örült neki, elbeszélgettünk és cserébe kaptam sütit. ;)

Vasárnap délelőtt első anyumnak vittem el a virágot: ott voltam majdnem 2 órát, beszélgettünk, együtt megreggeliztünk stb. Nagyon jól esett neki, mert gondolom rossz lehet neki így Isabella nélkül, apa meg már elment húst sütni a churrascora a nagyszülőkhöz korán.

Ebéd az nálunk volt, ismét nagyszülők, nagynéni. Jó volt, de ez a család ez nekem akkor is hideg marad, ha tetszik, ha nem. Hát igen, nem mindenki lehet Tanganini… J

Puszi mindenkinek!

Anyák napja

Anyu, ezúton kívánok neked sok-sok bolsogságot és egészséget, Anyák Napja alkalmából! Köszönök mindent!

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

http://www.youtube.com/watch?v=3T-raUoskGY&feature=related nekem tetszik...nem mindig ideillő, de szép...

Valerie szülinap, anya churr

Olá pra tudo mundo!

Ez egy kicsit eseményesebb hét volt, bár nem azért, mert annyit koptattam az iskolapadot… egyszerűen nem éreztem késztetést arra, hogy reggel 6:30-kor felkeljek a semmiért.

Kedden Valerie meghívott engem, Sinai-t és néhány osztálytársat egy ilyen kis fagyizóba, szülinapja alkalmából. Úgy látom, hogy a földön mindenhol vannak ilyen emberek: rajtam és Sinai-n kívül senki sem jelent meg, pedig ígérték… mindegy, mi megvacsoráztunk, mert elbeszélgettünk, aztán este 9 felé átjöttek hozzám, mivel anya Rotary-n volt, tesóim pedig nagynéninél, a szokásos vacsorán, amit megint elhalasztottam. Beszélgettünk, megnéztük a szappanoperát, mert ugye anélkül Brazíliában élni nem lehet. :D

Szerdán délután végig a várost jártam, ruhát és születésnapi ajándékot keresni. Végül szép ruhákat nem találtam, ajándékot pedig igen. Este Valerie első családja egy vacsorát szervezett neki, szülinapja alkalmából. Az ABD sportklub egyik termében volt és hát itt is mutatkozott ez az embertelen, nem is tudom hogyan leírni viselkedés… a nagy része, akiket meghívott, az úgynevezett „barátok”, nem jöttek. Sinai-val számítottunk erre, mert tudtuk, hogy Valerie-nek nincsen sok barátja, főleg nem az iskolából, bár itt kiemelném, hogy ő a másik magánsuliban tanul, ami a ilyen hülye gyerekekről híres, már elnézést.

Pedig a Rotary-s konyhás néni főzött, 3 féle tészta, rizs, a kedvenc mangós-epres-sajtos-rukkolás salátám és sültcsirke. A torta pedig csoki és brigadeiro keveréke volt, mellé pedig vaníliafagyi, szóval…jó este volt. J

Csütörtökön bebotorkáltam az iskolába, mivel volt 3 történelem óra, ami csak jót tehet és szerencsémre pont világtörténelmet vettek, szóval érdemes volt bemennem. Sőt még németül is segítettem, és kisegítettem a tanárt, hogy nem, Magyarországon nem ortodox vallás van, bármennyire is keleten vagyunk, azért ennyire még nem. (erről jut eszembe: mi hol vagyunk pontosan? Közép-EU vagy Közép-Kelet EU? Az egyik német cserediákkal ezen vitatkoztunk múlt hétvégén, ő állítottam, hogy Magyarország Kelet, én meg mondtam, hogy nem nem… szóval, aki tudja, kommenteljen egyet, köszönöm! Bár a Közép-kelet-eu kutyakiállításból kiindulva…:D)

Pénteken ismét mentem iskolába, végigültem 2 geometriaórát és egy szociológiát, ami még eléggé tűrhető volt.

Még régebben egy Rotary-gyűlésen az ifjúsági-felelős megkérdezett, hogy mit szeretnék tanulni az egyetemen, én pedig azt mondtam, hogy közgazdaság, pénzügy vagy nemzetközi tanulmányok, vagyis ilyesmivel kapcsolatban valamit. Azért kérdezte, mert ha van rá lehetőség, akkor beszerveznének valahová, és körbevezetnének, megmutatnák, hogy ez az a szakma milyen valójában. Mivel a legegyszerűbb megoldás a bank volt, és mivel mostani anyukám egy banknál dolgozik, kézenfekvő volt a dolog. Erre pénteken került sor. Igazából ezeket a dolgokat tudtam, amiket anya elmondott, főleg a sok bankkártya után rohangálás után már eléggé profi vagyok a dolgokban. De jó volt, mindenkinek belettem ott mutatva, hogy én vagyok Celia 4. lánya Magyarországról.

Péntek este pedig egy osztálytársamnál voltunk, összesen 7-eb, csak chillingeltünk egyet. :P

Szombat: május 1. itt is ünnep, és milyen jó, hogy szombatra esett, nem??? Hmm…na mindegy. Mivel anya nyugdíjba ment (így 48 évesen), a bank dolgozói egy churrasco-t csináltak neki, szintén az ABD-ben. Jó volt, kaja isteni, torta, fagyi, meg minden ami csak kell. Délután 4-re értünk haza. Csajoknak alvás, nekem internetezés, pihenés. Este-hála drága Sinainak és Valerinek- egyedül voltam otthon…erről részletesen nem beszélnék.

Vasárnap ismét a szokásos nagyszülőknél ebédelés, délután pihenés….

És egy pár kép:

Anya és az ajándékai :)

Valerie szülinapja