Vari bye bye :(

Susan, a szombati szülinapos

Sziasztok!

A Curitiba utáni hetem nagyon pihenősre sikeredett, mivel az iskolában vizsgahét volt, engem az pedig nem nagyon érint. Így a napokat otthon töltöttem pihenéssel, képfeltöltéssel, Sinai és Valerie házában töltöttem egy napot. Szóval kellemesen teltek a hétköznapok. Hétvégére pedig meghívást kaptam Sinaival együtt Adamantina/Lucélia-ba, ide a közeli városokba, egy búcsúhétvégére….igen, már búcsúpartyk következnek. Varinia, az egyik mexikói csaj megy most haza majd májuk elején, és úgy gondoltuk, hogy együtt töltünk még egy hétvégét páran, cserediákok. Nemzetiségek szerint: 3 mexikói, 4 német, 1 amerikai, 2 taiwani, 1 francia, 1 magyar és pár brazil. Lucéliában voltunk, a német cserediák volt házában, ott aludtunk ennyien, egy szobában. Érdekes volt. :D Az apuka nagyon aranyos vol, már rengeteg cserediákot fogadtak, mivel az egyik fiuk Japánban, a másik Németországban volt, a lányuk pedig MAGYARORSZÁGON, Sátoraljaújhelyen. Már Nagyon hozzászoktak a cserediákokhoz, apuka olyan reggelit csinált nekünk, meg nagyon laza volt. Péntek este nyitom ki a hűtőt hideg cola után kutatva, egyszercsak megpillantok egy borosüveget, rajta a magyar címer. Megállt a szívem egy pillanatra, mondom most csak ennyire honvágyam van, hogy már magyar bort látok vagy tényleg ott van??!! És valóban egy Tokaji aszú volt az, már nem emlékszem hány puttonyos, de alig volt már benne. Még a csaj hozta 2 évvel ezelőtt.

Pénteken este ott a házban voltunk, churrasco és egyebek, jó volt. Mint már említettem, teljes elsőéves koleszosnak éreztem magam ott 10-en egy szobában. J

Másnap reggel felkeltünk:semmi kaja nem volt a házban… páran elmentünk a boltba, hogy veszünk legalább kenyeret, de aztán a francia srác mondta, hogy hát ő tud főzni, csinál nekünk palacsintát, meg rántottát. Szóval összedobtuk a pénzt és bevásároltunk. A reggeliből ebéd lett, de nagyon finomra sikerült minden. Délután beszélgetés és egy kis délutáni szunyókálás következett, majd elkezdtek mexikói kaját csinálni, de én azt már nem tudtam megvárni, mert 4-kor indult a buszon vissza Dracenaba. Én is vasárnapig terveztem, hogy maradok, de Susan, az egyik volt osztálytársam meghívott magához, mert szülinapja volt és nem biztos, hogy a hazamenetelem előtt találkozunk, tehát úgy döntöttem, hogy otthagyom az imádott cserediákjaimat és visszajövök egy nappal előbb. A szülinap egye-fene elment, szinte senkit sem ismertem, de hát mindegy. Ettem egy kis brazil hot-dogot, ami végülis csak abban hasonlít az igazi hotdoghoz, hogy virsli van benne, de az is más.

Visszatérve a cserediákos napokhoz…a házban volt egy sárga labrador…istenem az a kutya. Eddig is imádtam a retrievereket, de most, még jobban. :D

Más egyéb nem történt, vasárnap szokásos ebéd a nagyszülőknél, csökkentett létszámban. Délután alvás, csajoknak tanulás. Anya pedig megérkezett Sao Pauloból, ott volt egész héten, szóval mi a tesóimmal egyedül voltunk végig.

Holnap ismét iskola, bár nem tudom mennyire fogom sűrűn látogatni, egyre és egyre unalmasabb.

Csók!

12/H- hajrááááá!!!!

Sziasztok!

Két hét kihagyás után újra jelentkezem. Előző héten Curitiba-ban jártam Kiss Zsófinál, egy másik magyar cserediáknál. Valahol el kellene kezdenem a beszámolást, de nehéz, hisz rengeteg dolog történt.

Vasárnap délután indultam Pres.Prudente-be busszal, majd ott várnom kellett 3 órát a másik buszomra, ami egyenesen vitt Curitiba-ba. Másnap reggel értem oda 6-ra, majd Zsófiék meg is találtak olyan 7-kor. Annyira jó hideg volt, erre vártam már mióta…

Akkor hazataxiztunk, majd beszélgetés, délben ebéd, majd irány a város… shopping centerbe mentünk, velünk tartott Tiitu, a finn cserediák is. Elvoltunk, beszélgettünk, buszozgattunk, este vacsora (LEVES!!!) majd alvás, mivel én elég hulla voltam. Kedden olyan 11 körül mentünk egy másik shoppingba, ahol Tiitu már várt minket, megebedéltünk, ami alatt azt az isteni sushit kell érteni, ami már most nagyon hiányzik. Majd irány a portugálóra…. Igen, olyan izgalmas volt, mint amilyennek elképzeltem. Elég sok curitiba-i cserediák ott volt, ki kedves volt, ki nem. Csak annyit mondok, hogy minden évben más tanárt kell felvenni, mert senki sem bírja egy évnél tovább…J 90 perc után vége lett, ezután pedig hármunkhoz még csatlakozott Aramara, a mexikói cserediák is. Sétálóutcára mentünk, feltöltőkártyát venni, amiért 45 percet álltunk sorba, ugye Zsófikám…

Szerda….hálistennek nagyon szép napos időt fogtunk ki e napra, amit arra használtunk ki, hogy felültünk egy ilyen nyitott turistabuszra, ami körbevitt minket egész Curitiba-ban, minden fontos helyszínt érintve. Nekm talán legjobban a Jardim Botanico, azaz a Botanikus Kert tetszett, ami Curitiba jellegzetes helye, mindenkinek ez jut róla először az eszébe. 11-kor felszálltunk rá, és 11-re végeztünk. A rendszere egyszerű: a jegyeddel 4-szer szállhatsz le róla az általad választott helyeken, majd a következő busz félóránként jön, tehát arra visszaszállsz. Nagyon jól működött, érdemes volt vele menni.

Este pedig a család elvitt minket vacsorázni egy olasz étterembe. Hát isteni volt ott minden, rengeteg olasz kaja, és még egy a nokedlihez hasonlító valami is volt, Zsófival azt kisajátítottuk magunknak. A desszert pedig…ahogy a forró csokis süti keveredett a hideg vaniliafagyival…csak az volt a gond, hogy belegondoltam a júl.3-ra és kicsit lelkiismeret furdalásom lett, de hát „You live only once” jelmondattal élünk ebben a 11 hónapban. J A vacsora után megálltunk egy boros ’pince’-nél, ott ismét kaptunk ajándékot, és még FORRALT BOR-t is ittunk…ki hitte volna, hogy itt is van ilyen…

Csütörtökön én pihenőnapot vettem ki, este pedig Tiituhoz mentünk tortát enni, mivel születésnapja volt.

Péntek…meglátogattuk Zsófi suliját. Hát komolyan elszégyeltem magam, hogy Brazíliában, ami elméletileg egy fejlődő ország, ilyen iskolák vannak. A kártyás beléptető rendszer még hagyján, de a nem tudom hány tortacsarnok, kinti futópálya, a könyvtár, az osztálytermek, a park és még sorolhatnám. Az egyenruha itt nadrágból, pólóból, pulcsiból és táskából áll és még a cipzáron is rajta van az iskola logója.

Este pedig megcsináltuk Zsófival életünk első rakott krumpliját, ami nagyon nagyon jól sikerült. Kicsit más íze volt, mint az otthoninak, de hát mindegy, a lényeg, hogy magyar kaja volt. A szülőknek is ízlett nagyon…és ezt ettük még a következő 2 napban is. :D Este pedig Tiitu 19. születésnapját mentünk megünnepelni, jól sikerült nagyon. Végre találkozattam ismét a curitiba-i cserediákokkal.

Szombaton aludtunk délelőtt, otthon ebédeltünk, majd pedig egy megbeszélt találkozóra mentünk egy Curitiba-ban élő magyar családdal. Zsófi vette fel velük a kapcsolatot még régebben. Elég érdekes történetük van, megpróbálom röviden összefoglalni…

Egy évet éltek már Németországban, majd kiköltöztek Ausztráliába, ahol 3 évet éltek valahol a tengerparton egy városban. Nagyon jó életük volt, majd az apa nyitott egy üzletet Hongkongba, ami csődbe ment és elfogyott az összes pénzük. Ezelőtt az apa még itt ott dolgozott Kínában, Sanghaj-ban, Taiföldön, Malájziában. Már nagyon nem volt pénzük, mire az apa kapott egy állást itt Brazíliában, Curitiba-ban egy olasz cégnél. Ő már 3 hónapja itt van, a felesége és a fiúk (14 éves) most egy hete jöttek ki utána,a addig Magyarországon voltak egy bérelt lakásban. Már kezdenek egészen jól élni, azt mondták, hogy az elvesztett pénzük 2-3 hónap alatt visszajött. Egyenlőre még nem beszélnek portugálul, így a fiukat sem tudták rendes brazil iskolába beirtani, de találtak egy svájci nemzetközi magániskolát ott Curitiba-ban, ahol németül vagy angolul folyik a tanítás, ezek a nyelvek pedig a srácnak anyanyelvi szinten mennek, tehát nem lesz vele gond. Emellett az iskolában folyamatosan tanítják majd neki a portugált, úgyhogy hipp-hopp meg fog tanulni. Magyarország iránt nagyon nagy utálatuk van, semmi áron sem akarnak oda visszamenni, nekünk is prédikáltak, de aztán mondtuk, hogy mi is így látjuk a dolgokat és mi sem nagyon gondolkodunk az otthoni továbbtanulásban és munkában.

Este pedig ismét buliba mentünk, egy VIP privát partyba, ahol csak ilyen gazdag figurák voltak. Egyszer ilyen is kell az életben, főleg már így a cserediákév vége felé…jövőre úgyis tanulás következik, nem lesz idő ilyenre ugyebár… egy shopping center tetején lévő magánteremben volt, igen jó volt. Cserediákokkal, zenével…kell ennél jobb???!!!

Vasárnap ebéd után Tiituval mentünk be a városba, úgy volt hogy parkba megyünk, de nagyon meleg volt, nem igazán akartunk megfőni, úgyhogy bementünk egy bevásárló központba. Én ott kiéltem a mekis kávé utáni vágyamat, a többiek fagyiztak. Nézegettünk a boltokban, beszélgettünk. Este pedig indultam hazafelé…

A család nagyon aranyos volt velem, elleptek ajándékokkal, úgy látom szeretik a magyarokat nagyon. Igazából ezekért az emberekért érdemes feláldozni az egy évedet otthon és eljönni 10.000 km-re, mindenkitől messzire, egy ismeretlen országba, idegen emberek közé.

(Zsófi, ha valami kimaradt, akkor írjad meg…jó persze a melegek a buszon, vagy pedig a nemtudtukeldönteni, hogy férfi-e vagy nő….)

Köszi Zsófi, hogy fogadtál meg elvittél mindenhová!!!! Egyik legjobb hetem volt!!!!!!

Csók mindenkinek

ZSófi sulijának egyik épülete

A kész rakott krumpli ala Nóri & Zsófi

A borászat...és én :)

Zsófi fogadószülei

Mert azért a magyar lányok a legszebbek a világon... :)

Tanguá Park

Pékség ott az olasznegyedben

Egyetem...itt szívesen tanulnék

Jardim Botanico...hát nem bonita?

USA, Hungary, Canada, Mexico

Mert a cserediákok...

Tiitu, a finn cserediák (nagybátyja a Nokia vezetője...csak úgy zárójelben)

Curitibai látkép (L)

Sétálóutca

Történelmi városrész

Jardim Botanico bejárata: itt már látszik, hogy itt az ősz

Sziasztok!

Kaptam pár képet a csütörtöki szülinapról, amit most megosztanék veletek így a hét közepén.

Mariana, a szülinapos

Galera (L)

Amigas para sempre

Tegnap és ma is ismét „beszéletés” volt szakemberekkel. Kedden a következő szakmák képviselői jelentek meg: Számítógépes tudományok, gyógyszerész, újságírás, biomedicina (nem tudom ennek mi a magyar megfelelője) és szimpla orvosi. Ez a nap számomra nem volt annyira izgalmas, talán egyedül az újságírás, ami érintett valamennyire, de az sem igazából.

Este Rotary, de mivel már letisztáztam a prezentációmat, így nem kellett mennem. Tehát a húgaimmal a nagynénihez mentünk, aki pastell-t csinált. Megpróbálom elmagyarázni: leveles tészta, benne sós dolgok (hús, zöldség, sajt…), kis párna, amit olajban kisütnek. Nem egy light-os vacsora, de már úgyis csak 2 hónapig ehetek ilyet. Ennyit megengedhetek magamnak. J

Este jött értünk anya, kicsit ő is ott maradt a nagynéninél, aztán elindultunk haza, mert sok dolga volt otthon. (előszeretettel és szorgalmasan részt vesz egy párt munkájában, pont az „ellenségnél”) Itt be kell számolnom egy kicsit…itt az ősz. Ami annyit jelent, hogy szerintem olyan 20 fok körül lehet, inkább hasonlít egy európai későtavaszra, mint őszre…beszálltunk a kocsiba este, én már majdnem tekertem le az ablakot, mert kezdett melegem lenni hosszú vastag farmeromban és kondicipőmban, amikor anya megrázkódik mellettem, hogy hideg van. Néztem rá bután 5 mp-ig, majd hátranéztem a csajokra: összebújva ültek a hátsó ülésen. Akarva akaratlanul is rám jött a röhögőgörcs, mert hát valóban vicces volt. Amúgy már nekem is elég hűvös van így napközben, bár ezt nem tudom minek köszönjem, annak, hogy már ennyire hozzászoktam a forrósághoz, vagy hogy tényleg ennyire hideg van. Szóval iskolába menet már rajtam is van pulcsi (de azért nem szőrös kabát mint egyeseken) és most valahogy jobban esik az otthoni kis zacskósleves délutánonként… J

Szerdán, azaz ma ismét volt palestra a suliban: agricultura, szociális munka, ecologia és zootechnika, adminisztráció (ami szerintem ilyen nemzeti igazgatás lehet vagy mi), valami a estétika (gyógytornász, fizióterapeuta vagy hasonló) és építészmérnök. Ma nekem nem volt annyira izgalmas, talán az adminisztráció.

Még a holnapi nap folyamán is lesznek előadók, kíváncsi vagyok…

És meglepnélek benneteket egy kis brazil zenével:

http://www.youtube.com/watch?v=kBKYIkqJvpA

http://www.youtube.com/watch?v=b_tvtvtUXII

És ez most a nagyon menő.....mindenki ezt énekli és táncolja, még a bejárónőnk is :D

http://www.youtube.com/watch?v=34b8rXxkPC0&feature=related

csók!

Csók!

húsvét

Sziasztok!

Ismét eltelt egy hét, bár ez kicsit lassabban, talán azért is, mert szerdától vasárnapig pihenős napok következtek. Szerdán amúgy sem mentem volna iskolába, csütörtökön pedig Sinai és Valerie sem ment, így meglátogattam őket, még úgy sem voltam a házukban. Délután bementünk a városba, mert venni kellett ezt azt. Este pedig az egyik volt osztálytársamnak, Mariana-nak a születésnapjára mentünk. Mivel hosszúhétvége volt húsvét alkalmából, szinte mindenki hazajött az egyetemekről, így összejött a kis csapat. Mindenki sokat változott, ez annak is köszönhető, hogy mindenki nagy városba került és megtapasztalták a Dracena-n kívüli életet… A szülinap vacsival és tortával folytatódott, beszélgettünk, majd páran elmentünk bározni, majd az esőben hazakísértek. Jól esett ez a kis eső, végre európai hangulatom volt, már hiányzik.

Péntek-nagy péntek. Itt nagyon komolyan veszik, nem úgy mint nálunk, hogy elintézik azzal, hogy „jó akkor reggelire a parizeres kenyér helyett csak sajtos lesz és hogy egész nap halat eszünk”. Tényleg csak 3szor esznek, keveset, misére mennek éjjel-nappal, éjfélig semmi szórakozás. Aznap nem dolgoznak semmit, még a házban sem, nem raknak rendet, nem is mosogatnak el, a gyerekek nem csinálnak házi feladatot és nem tanulnak, mert ez a nap nem erre való. Hát én ezt nem tudtam, reggel mikor felkeltem senki nem volt otthon (misére mentek), hát mondom megiszom a reggeli koffeinadagomat, aztán utána elmosogatok. Este meg megemlítették: ki mosogatott ma el?? :D

Szóval…ebéd a nagyszülőknél volt, rengeteg hallal. Megérkezett anya testvére és családja 3 gyerekkel (22 éves és egy 20 éves lány, és egy 6 éves kisfiú). Valahol messzebb laknak, nagyobb ünnepekkor jönnek ide. Megebédeltünk, beszélgetett a család, utána pedig hazamentünk, aludtunk. Este pedig keresztút, amire én is mentem, mert hát mégis nagypéntek. Nem a templomban imádkoztunk, hanem a városban tettünk egy kört, és meg-meg álltunk. 2 órás volt…

Majd ismét nagyszülők háza, vacsora, beszélgetés, majd éjfélkor haza. Még megnéztünk egy filmet, utána pedig mindenki elment aludni.

Szombat lévén ismét nálunk ebédelt mindenki, szokásos módon. Churrasco volt, már hiányzott, úgyhogy örültem neki.

Délután nagynénihez ment mindenki uzsonnára. Ahogy hazaértünk, mindenki fürdés, öltözködés, mert nagypapa 81.születésnapi vacsorája következett. Jó volt…a fiatalok este a nagynénihez mentek, mentünk, 3-ra értünk haza. Én felkeltem 5-kor megnézni a Forma-t-et, de ismét nem bírtam végignézni-elaludtam. Én 9:30-ig aludtam, hisz késznek kellett lenni, mert anya barátja jött értem a mise után, és mentünk a szokásos nagyszülős ebédre. Még beszélgettünk egyet a rokonokkal, majd délben ők útnak is indultak. Volt ajándékozás is, ami csokitojást és pénzt jelentett, nagy meglepetésemre én is kaptam a nagymamától. Itt egy naaagy csokitojást kell elképzelni, 2 réteggel, a réteg között töltelék mint pl. brigadeiro, karamell, trüffel, kókusz… és az 50 (5000 ft) reál, aminek nagyon örültem, így a Curitiba-ba utazás előtt.

Hétfő…itt nem ünnep a húsvéthétfő és itt megjegyezném, hogy locsolás sincs, mert az MAGYAR SZOKÁS, szóval ez a hét is úgy kezdődött mint a többi… ezen a héten az iskolában az első 3 óra után nincs tanítás a végzősöknek, hanem naponta 5-6 embert meghívnak, hogy mutassák be szakmájukat, azaz inkább a feltett kérdésekre válaszolnak. Ma volt itt egy ügyvéd/jogász, közgazdász, 2 mérnök és egy fogorvos. Főleg a jogásznak és a közgazdásznak örültem, mert ez valamennyire engem is érintett, de a többi is érdekes volt. Szóval ilyen lesz az egész hét, aminek örülök nagyon.

Minden rendben, képekkel majd csak később tudok szolgálni. ;)

Csók!

Ui: remélem mindenki evett helyettem főtt tojást és sonkát, a házi sütikről meg ne is beszéljünk. ;)