Szülinap

Apu!!!

Nagyon boldog születésnapot szeretnék neked kívánni innen a távolból!

És hogy hatásosabb legyen, itt egy kis videó is! :)

sok csók!

Rotary prezenáció

Mindenkinek szép, napsütéses, tavaszi napot kívánok! (ami itt inkább, meleg, napsütéses, őszi…)

Beszámolnék a tegnap, azaz kedd este tartott Rotarys prezentációmról, amit a „Diferencas entre Hungria e Brasil” azaz „Különbségek Magyarország és Brazília között” címmel írtam. Bár nem én választottam, hanem az ifjúsági felelősöm keresett még meg anno valamikor novemberben, a nagy túra előtt, hogy már jól beszélünk portugálul, kellene egy ilyen előadást tartani. Mindig csak húztok, halasztottuk a dolgot Valerie-vel (neki is kellett csak ugye Németországgal), de végül elkészült Power Pointtal, képekkel, portugálul, személyes tapasztalatokkal egybekötve. Mint már említettem, előző héten elmaradt, mert elfelejtették hozni a laptopot és a projectort, és ez tegnap sem volt másképp. Én már úgy voltam vele, hogyha ennyit nem tudnak foglalkozni a cserediákokkal, akkor ennyit rólunk, többet én ide nem jövök felszerelkezve, a 3 kilós blézeremmel. Már majdnem elkezdődött a gyűlés, amikor az elnök odajött és megkérdezte, hogy nem tudnánk-e előadni a Power Point-os bemutató nélkül. Hát mondom nekem aztán teljesen mindegy, csak ez nektek lesz unalmas. Meg mondom én nem akarok még egy nagynéni-vacsit elmulasztani emiatt a 15 perc miatt. Oda lettünk ültetve az elnöki asztalhoz és a gyűlés végén, még a vacsora előtt előadtuk. Én vállaltam elsőnek, legalább hamar túl leszek rajta. Jól sikerült, szinte alig néztem bele a papíromba, mindenki nagyon figyelt. A mindennapi rizs-bab-hús mondatomnál felnevettek, majd azzal zártam, hogy: „De nem szabad elfelejtenünk, hogy vannak dolgok, amik ugyanolyanok a világon: barátság, szeretet, boldogság”. Láttam mindenkin, hogy meglepődtek, nem ilyen lezárásra számítottak, persze pozitív értelemben. A német csaj pedig a kocsiban felejtette a papírját (merthát nem is ő lenne akkor ha nem…), úgyhogy improvizált. Jókat mondott, de nem volt felépítve a mondókája, szóval kicsit össze-vissza volt, de ügyes volt.

Elég sokan gratuláltak, főleg ahhoz, hogy milyen jól beszélünk portugálul, főleg nekem a kiejtésemet nagyon megdicsérték. Hát mondom nagyon szépen köszönöm… J

Amikor felolvasták a vacsora menüjét, mindenki nevetett: saláta, rizs, bab, sülthús…. J Mi meg csak bólogattunk: igen, igen, ezt mondtuk… J

Este pedig véget ért a Big Brother Brasil 10 (!)…porcaria, ahogy első apukám mondaná. J Azért élvezetesebb volt nézni ezt a BB-t, mint az otthonit, majd mellékelek képeket, hogy miért. J

Ma nem mentem iskolába, mert semmilyen értelmes óra nem volt, meg gondoltam, hogy a tegnapi szép szereplésemért ennyit megérdemlek. ^^

Csók mindenkinek!

Jah osztály….azért ezt a 16 tanítási napot bírjátok ki valahogy. :D

Ez már a "végeztem" mosoly :)

Itt pedig a "miért mindenhol olasz zászló van csak?" fej... :)

Halihó!

Ismét egy hétvégi beszámolóval szeretnék lefoglalni az időtöket…

Csütörtök este futni mentem, útközben pedig megálltam első anyukámnál, mert el akartam kérni tőle egy telefonszámot. Sokat beszélgettük, majdnem egy órát, szóval a 40 perces futásból nem lett sok, mert besötétedett, úgy meg nem szívesen futkározok a városban, annak ellenére, hogy Dracena biztonságos. Anyukám mondta, hogy másnap, azaz pénteken bevásárolni megy egy másik városba. Panaszkodott, hogy egyedül megy, én meg felajánlottam, hogy elmegyek vele, úgyis hiányzik, meg nem volt semmi tervem péntekre. Vagyis lett volna egy churrasco, de sok kedvem nem volt hozzá 15 évesekkel.

Egy órás autókázás után meg is érkeztünk, 4-től 7-ig vásároltunk, 2 kosár teli lett…azt mondják ez 3 hónapra elég: tisztítószerek, rizs, bab, cukor, liszt, meg minden ami szokott lenni egy nagybevásárlásnál. Apa megy Isa-hoz Californiába szerdán, szóval édes kedves fogadó húgomnak is bevásároltunk ezt-azt. A végén már alig éreztem a lábam, a napi futás is megvolt ezáltal. J Este tesóim hívtak egyik osztálytársukhoz, de én inkább megvacsoráztam és bedőltem az ágyba.

Szombaton szokásos nagyszűlők, nagynéni és unokatesók együttes ebédje nálunk. Este pedig megrendezésre került az ún. Gioabana est, a Rotary szervezésében. Ez egy a helyi (Gioaba, innen a név is) tipikus ételekkel, zenével karöltött kis est. Rengeteg ember volt, tele persze Rotarysokkal és azok családjaival. Délután anyával és az ikrekkel odamentünk segíteni ezt-azt, utána alvás, este pedig Riva-val (anya barátja) mentünk, mivel anya már hamarabb odament. Először két parodista lépett fel onnan abból a körzetből. Még talán ha innen erről a környékről jöttek volna, talán meg is értettem volna, de olyan tájszólással beszéltek, hogy a 2. mondat után feladtam és inkább angolul folytattam társalgást Sinaival. Majd a vacsora következett, aminek fő eleme a hal volt. Rizs, rizses hús szerűség, saláta, farinha (ez is morzsa szerű, benne sült banánnal, a másik pedig szárítot thússal), 2 féle sült hal. Majd desszert következett, ami nem volt valami hűdefinom, de lecsúszott. Majd az egyik volt osztálytársam zenekara zenélt, ügyesek, már hallottam őket egyszer. 2-ig maradtunk. Mindenki nagyon gyorsan elment, 2-kor már szinte csak a Rotarysok voltak ott és pakoltak…velünk együtt… , fél 3 körül hazaértünk, majd 3-kor Forma 1 nézés….mert ugye az óraeltolódás. Fantasztikus.

Vasárnap a család misére ment, értem pedig jöttek utána, és mentünk a nagyszülőkhöz a szokásos közös ebédre.

Hát ennyi történt…

Most a napokban már esős volt az idő, igen, itt az ősz. Első húsvétom ősszel, furcsa mindenesetre. :D

Csók mindenkinek!

Húgaimmal

Cserediákok Dracena City-ben :)

A banda: TOP6

...és a humoristák

csak egy bejegyzés

Igaz, hogy hét közepe van, de most olyan írásos kedvemben vagyok, gondoltam létrehozok egy postot.

Kicsit kezd már elegem lenni néhány brazil dologgal, leginkább a megbízhatatlansággal és a pontatlansággal. Kedden úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba, mert volt pár elintéznivalóm: ruháimat elhozni a varrónőtől, Sinai ajándékát átvenni, krémet venni a medence vízétől kapott pöttyökre. Na mármost ebből egyetlen egy dolgot sikerült véghez vinni: a krém. Varrónő: hétfő délutánra ígérte, de én ismerem már a brazilokat, szóval meg sem próbálkoztam a hétfővel. Nem voltak készen a blúzok, amiket odavittem kicsinyítésre. Sinai ajándéka: egy párnát rendeltem, amin a közös képünk van. Aznap délelőttre ígérték: délután még nem volt ott. Majd a 35 fokban, napsütésben hazasétáltam, persze én olyan rendes és aranyos vagyok, hogy tovább sétáltam, fel a hegyre, hogy Valerie Rotary blézerjét elhozzam az első családjától. Merthogy szegény, messze lakik, nehogy ide kelljen jönnie. Este Rotary gyűlés…egész héten a prezentációmat csináltam, amit portugálul el előadnom azzal a címmel:, hogy „Különbségek Magyarország és Brazília között”. Aznap délután a szöveg magolása, merthát azt én is utálom, ha egy előadó a papírból lesi a mondanivalóját. Esti futás elmarad-emiatt. Nagynéni vacsija ismét elmarad, mert ugye Rotary gyűlés. Felszerelkezve a direkt erre vett pendrive-ommal, kinyomtatott szöveggel és a 3 kilós rotary blézerrel elmentünk…sem laptop, sem projektor. Elfelejtették….ohh mondom mintha nem is brazilok lennétek. A végén odajött az elnök, meg az ifjúsági felelős elnézést kérni és majd hogy jövő héten. És még a vacsora sem volt annyira finom…szóval egy napra ennyi csalódás már rég ért. :D

Iskoláról…talán már kezd kicsit jobb lenni, bár nem mondom hogy repdesek az örömtől reggelente, de hát ez van, mindenben meg kell találni a jót: pl. hogy az egyik osztálytársamnak meg van a Gossip Girl 3.évada, odaadta, tehát már egy plusz pont.

Egyik spanyolórán tátott szájjal, elborzadva ültem, amikor 4 év spanyol tanulás után nem tudták a hét napjait…..Megjegyzem, én majdnem tudom, a portugálból kiindulva. A másik az, hogy a tanárok nem tudnak fegyelmet tartani: 45 ökör diák, plusz 8 cursinho-s, akik az egyetemi felvételire készülnek. Mondjuk ilyen létszámnál nem is csodálom. Az meg, hogy mellettem nyalókáznak az emberkék, a tanár meg még egy rossz pillantást sem vet rájuk. Nálunk meg ha inni merünk, már ránk szólnak.

Egy plusz pont viszont jár azért, hogy a matektanár ezt a kérdést tette fel: gyerekek, túl gyors, túl lassú?értitek?ha nem elmagyarázom mégegyszer”… ez annál a feladatnál, amit Gyuri bácsi meg sem csináltat velünk, mert „minek, ez olyan egyszerű”….:D

Minden jót odahaza.

Itt minden rendben.

Puszi mindenkinek

Sziasztok!

Egész pontosan 8 hónapja vagyok brazil földön és lassan már a vége felé járok ennek a cserediákságnak, ami néha szomorúsággal, de néha már boldogsággal ölt el, mert vannak dolgok, amik azért már hiányoznak otthonról. Furcsa mondani, hogy már csak 2 éd fél hónap van hátra, nemsokára azt fogom mondai, hogy már csak, 2, 1… és egy hét…és holnap indulok…és leszálltam…egyenlőre kicsit hihetetlen, de hát hipp-hopp itt lesz ez is.

Holnap lesz egy hete már, hogy költöztem, ez is mintha csak 2 napja lett volna. Akkor kicsit erről: hamar sikerült beilleszkedni, ez talán annak is köszönhető, hogy rengeteget jártam ide, mikor Sinai és Valerie itt lakott. Már mindent tudtam, hogy hol van, mik a szokások, mi hogyan van, mit szabad csinálni és mit nem. Tehát az elsőnapi kérdések is elmaradtak. Kicsit furcsa, hogy nincs apuka, eléggé nincs családérzete az embernek, hisz a Tanganini familia után… de kell a változatosság, nem azt mondom. A lányok teljesen be vannak táblázva, órarend szerint élnek, ami kicsit visszahozza a koleszos napokat. Iskola után ebéd, pihenés 2-ig (nem tovább), majd tanulás, 4:30-5:00-ig uzsonna, majd tanulás…anya 7-kor hazaérkezik, novella, vacsora, big brother, utána ha van film az, ha nincs, DVD. Itt inkább a csajok alkotják a családot, mert anya egész nap dolgozik, még ebédre sem jön haza, este barátozik, ha meg nem ott van, akkor Rotary és egyéb gyűlésekre jár.

Hétvége…pénteken a csajok osztálytársai közül jöttek át páran, beszélgettünk, Bones-t néztünk (magyarul azt hiszem az a Dr.Csont). Szombaton és viszonylag sokat aludtam, hisz ki kell pihenni magam a sok iskolai fáradalom után. :D Ebédre jöttek a nagyszülők, és unokatesó, churrasco volt, ami számomra már teljesen megszokott dolog. Délután a csajoknak tanulás, nekem prezentáció-készítés, majd Lucia anyukám hív, hogy nincs-e kedvem elmenni vele egy vacsorára, mert már Joao-val megvettéka jegyet, de ő elutazott. (a focicsapatnak volt az éves vacsorája). De mondom elmegyek szívesen, úgysincs egyenlőre semmi terv estére. Nem mondom, hogy nagyon izgalmas volt, és még a kaja sem volt annyira finom. Amikor megláttam a rízs-saláta-lasanha-sülthús ismételt párosítást, elképzeltem magam, ahogy ülök a Paprika-csárdában, előttem a már üres májgaluska leves tálja, és a pincér éppen hozza a Főhercegnőt hasábkrumplival és mártással…amit leöblítek majd egy somlóival.:D Na de a Caipirinha ellensúlyozta a kaját… :D

Vasárnap pedig a nagyszülőkhöz mentünk ebédre, jó volt, hisz a mi bejárónőnk főzött. Délután pedig alvás, internetezés, csajoknak tanulás…a változatosság kedvéért. J

Hozok pár képet, bár nincs sok, mostanában nem vagyok fényképeződ kedvemben.

Csók mindenkinek!

Ismét az újságban, még a keddi Rotary-gyűlésről

A bálterem

Új család

Sziasztok!

Hétfőn, este 7 órakor, egész pontosan másfél hónap csúszással átköltözhettem a következő, egyben utolsó családomhoz: a Brandani családhoz.

Róluk röviden: Anyuka (Célia) elvált, banki dolgozó, Rotary tag, 3 lánya van. Nagyobbik Carol, 17 éves, most ebben az évben osztálytársam. A kisebbek pedig az ikrek, majd most lesznek 16 évesek. Igazából ha az ember rájuk néz, semmi hasonlóságot nem lehet észrevenni rajtuk: egyik fekete hajú, a másik sötétszőke, az egyik két fejjel magasabb mint a másik, az egyikük tiszta apja, a másik teljesen anyuka. A magasabbik Jessica, az alacsonyabbik: Jaquelinie. A bejárónő, Nelsa, aranyos, bár kicsit hiperaktív, de a lényeg, hogy eszméletlen jól főz…és ez a legfontosabb, mert az előző házamban már kezdtem valahogy megundorodni a mindennapos rizs, bab, sült hús összeállítástól. Itt minden nap más van, persze a rizs+bab az megmarad, de emelett van krumpli, pároltzöldség, finom saláta és mindig változatos húsok. Délután pedig mindig van uzsonna, ma pl. házi Pao de Quejo volt. (nem hiába mondta Sinai és Valerie, akik már laktak itt előttem, hogy ők itt szedtek fel „pár” kilót…azért én igyekszem nem így cselekedni…) Van két kutya, egész pontosan kettp Lhasa Apso (most fogalmam sincs hogy írják), eszméletlen édesek, kanapén, ágyon, mindenhol ott vannak. Apuka nincs, csak egy barát, már 7 éve vannak anyával együtt. Azt mondta, még ugyanennyit vár az esküvőig… hááát mondom, te tudod, de azért 55 évesen lehet már késő lesz, nem? :D

Amúgy nagyon aranyosak, bár itt meglátszódik, hogy „csak” cserediák vagy, rólad nem kérdeznek semmit, milyen volt a napod, milyen Magyarországon ez és ez, van-e valami gondod vagy hasonló. De erre már az előzőek felkészítettek, tehát nem is várom el. Más család, más szokások, végre egy kicsit különböző, így 8 hónap után. A csajok rengeteget tanulnak, ami annyira motivált már az első nap, hogy az iskolában 3 matekórát végigdolgoztam, sőt még kérdeztem is, ha valamit nem értettem. Még spanyolórán is megpróbáltam megérteni a dolgokat, kisebb-nagyobb sikerrel. Viszont a 2 kőkemény kémiaórára már nem volt lelki erőm, hogy ott maradjak, tehát a zuhogó esőben hazasétáltam…még szerencse, hogy 3 percnyire van az iskola a háztól.

Este Rotary gyűlésre mente, pedig eredetileg úgy volt, hogy a csajokkal a nagynénihez megyünk, amíg anya Rotary-n van. Mindig ez a program kedden. Mindig ott vacsiznak, tanulnak a csajok addig. Sinai szavaival írnám le a nagynénit: „She knows, how to cook” (ő tudja, hogy kell főzni). Sajnos ezt még egyenlőre nem próbálhattam ki, mert el kellett mennem nekem is a gyűlésre: egy azért, mert már rég voltam, kettő, mivel engedélyt szerettem volna kérni a counsellor-ömtől a Curitiba-i utazásomhoz. Bár ő nem volt itt, ezért az ifjúsági felelőssel beszéltem: ELENGEDETT!!! Azt mondta, eddig sosem engedtek el így senkit, de velem kivételt tesz most. Azért azért, akinek jó a mondókája, rábeszélőképessége és érvelése….na látjátok, ezért hasznosak azok a nyelvtanórák. :D

Amúgy minden rendben, végre már 2 napja esik az eső és hűvösebb van. Brazilok már remegnek, mint a kocsonya, én meg már annyira hozzászoktam ehhez a 40-45 fokhoz, hogy pulcsit kellett felvennem a suliban. Ahjjj, tudtam mi hiányzott az életemből már 4-5 hónapja. A HIDEG!!!

Jók legyetek! Csók.

A következő képekben bemutatom az új házamat.

Ja és azt elfelejtettem azt hiszem megírni, hogy az összes RIO-s kép itt megtekinthető: http://picasaweb.google.com/noravarga1991

Szobám innen

Szobám onnan

Nappali az étkezővel

Konyha a reggelivel

Az ikrek szobája

Anya szobája

még 3 hónap...

Olá gente!!

Már több embertől is megjegyzéseket kaptam, hogy mostanában nem igen foglalkozom a blogommal, de hát ha nem történik semmi, akkor mit írjak?

Ez a hétvége izgalmasabb volt egy kicsit. Pénteken otthon maradt a család, mert apa, anya is fáradt volt, szóval apa előkapta a kis villanyos grillezőjét, aztán sütött nekünk csirkét, meg virslit, majd este filmet néztünk. Másnap reggel pedig nagy boldogan felkeltem 9-kor, hogy akkor én most megnézem a forma-1 időmérőt. Bekapcsolom a TV-t, már épp vége volt. Sikeresen elszámoltam magam… megebédeltünk, délután skypeolás az otthoniakkal, délután film, net, majd Sinai és Valerie hívott, hogy menjek át hozzájuk. Filmet néztünk, beszélgettünk, de én 7-kor már hazajöttem, mert fél 9-re születésnapra voltunk hivatalosak. A Rotary elnök 50. születésnapjára. Én ennek nem annyira örültem, mert a galerával Raizes-t és bározgatást terveztünk, de hát jó cserediák módjára azért elmentem és megmutattam magam. Fél 9 helyett mi negyed 10-re értünk oda, és olyan fél 11-re mindenki oda is ért. Igen, ez Brazília, már teljesen átszoktam én is erre az életmódra. A szülinapos beszédet tartott, majd 11 óra lett, szóval megkérdtem apát, hogy vigyen el a többiekhez. Végül csak Sinai és Valerie alkotta a csapatot, de jó volt. Ezen a hétvégén nagy party volt Raizes-be, bár nem értem miért, mert semmi extra nem volt, amit láttam, csak annyi, hogy 10 real helyett 20 volt a beugró… :S Majd kiderült, hogy a volt osztálytársam bandája zenélt, előszöt az első sorban tomboltunk nekik, de nagyon meleg volt, szóval elvonultunk az erkélyrészhez. Majd végre megérkezett a csapat többi része is. Jó volt, de nem ez az este vezeti a Top-listámat. 3-ra értem haza, másnap, azaz vasárnap pedig keltem Forma-1-et nézni. Szombati tévedésem miatt 8-kor már felkeltem, bekapcsoltam a TV-t…valami mezőgazdasági program ment, hát gondoltam akkor megint elszámoltam magam, csak most jó irányban. Tehát 1 órát még aludhattam. Forma-1-et és Cruft’s online TV-t felváltva néztem.

Ebédre nagyszülőkhöz mentünk, szokásos vasárnapi Tanganini-churrasco, egy egész hentesbolttal. 2-kor anyával már el is jöttünk, ő arra hivatkozott, hogy az Isa-val fog skypeolni, én meg arra, hogy nagyon meleg van ott…amúgy nem csak emiatt, hanem a Cruft’s Junior handler Finálé miatt is haza akartam menni, hogy nézzem az online adást, mert hát a magyaroknak szurkolni kell ugyebár… Ezt az okot nem magyaráztam el nekik inkább, mert portugálul elmondani a kutyakiállítás és a junior handling lényegét…hááát… :D

Este apa misére mentem, én elaludtam, szóval otthon maradtam.

Egész héten nagyon, de nagyon, de még annál is melegebb volt, már tényleg dögledezek mint egy kematoxal lefújt légy… De vasárnap este végre esett az eső, végre kicsit hűvösebb van, de ha jól gondolom, akkor holnap reggel már ismét gatyarohasztó meleg lesz. Már tényleg vágyom egy kis hidegre.

Minden rendben van itt!

Ja és akinek nagyon hiányzom, annak azt üzenem: pontosan 3 hónap múlva már otthon vagyok!!! Sírjak-e vagy nevessek, nem igen tudom eldönteni…

Jók legyetek! A kommentelést meg ne hanyagoljátok!

Csók mindenkinek!

nőnap

Sziasztok!

Tudom, hogy már nagyon rég jelentkeztem, de igazából semmi sem történt a szokásos iskolába járáson és a hétvégi családlátogatáson kívül.

Egy családi beszélgetést meg szeretnék említeni, ami mai napig nagyon tetszik, vagyis nem találok erre megfelelő szót: inkább csodálkozom, vagy szörnyülködöm rajta. Ana Paola unokatestvérem Sao Paulo-ba ment cursinho-t csinálni, azaz ilyen 0. év szerűt, egyetem előtt. Szülei nem engedték lakásban lakni, hanem beíratták egy katolikus kollégiumba. És itt elkezdődnek keveregni fejemben az emlékek…. Na de visszatérve…. Anyukája és apukáha mesélte, hogy milyen az élet ott, szegénynek még saját magán kívül 2 lánnyal meg kell osztania a szobát, reggelire csak kenyér, vaj, tea, tej, kávé (!) van, ebédre pedig csak egy húsos palacsinta jár, máskor pedig csak 1 tojás… a hűtőben csak 5 liternyi hely van fejenként, de természetesen ugyanennyi hely a fagyasztóban. Ha jól értelmeztem, akkor nem fürdőblokkok, hanem fürdőszobák vannak, és külön hely van nekik a ruhákat mosni és szárítani. Vacsorát nem kapnak, de arra ott van a teljesen felszerelt ipari konyha, ahol természetesen mindent el tudnak készíteni.

És itt eszembe jutott a mi kis Apácza utcai koleszunk…. Nem akartam ott nekik megemlíteni, hogy: nekünk nem hogy 2 lánnyal, hanem 12-vel kell megosztani a szobánkat az első években. Mi nem kapunk kávét, mert az nem jó a fiatal szervezetnek. Mi nemhogy egyet, de egyetlen egy palacsintát nem kapunk ebédre. Vagy pedig az, hogy vacsorára fejenként azt a bizonyos egyketted főtt tojást kapjuk…vagy hogy nekünk négyünknek van egy polc a hűtőben és hogy 30 embernek van egy darab kis mélyhűtője a normálhűtő felső részén. Nekünk függönyös zuhanyzónk van és egy kis centrifuga van csak a mosdók mellett, ahol a kézzel kimosott ruháinkból kicsavarhatjuk a vizet. És legutolsó sorban megemlíteném a kis teakonyhánkat, ahol egy kéthelyes kis villanytűzhely van, egy darab teafőzővel…

ITT KIEMELNÉM, HOGY NEM LEÍROM AZ ÉN KOLESZOMAT, CSAK AHOGY A SZÜLŐK ÉS UNOKATESTVÉREM FEL VOLT HÁBORODVA A SAO PAULO-I HELYZETEN, VALAHOGY NEVETSÉGESNEK TALÁLTAM AZ ENYÉMHEZ KÉPEST…

És akkor a szülők mindezek elmondása után kijelentették: megtanulja, milyen a valódi élet. Nem akartam mondani, hogy én ezeket már 12 évesen megtanultam, nem pedig 18 évesen.

Este pedig mindezekről beszámoltam a fogadócsaládomnak, akiknek leginkább az egyketted tojás tetszett. Másnap, ebédkor, ott állt egy egész tálca tojás a tányérom mellett: anya megszólalt: NÓRA, CSAK FELET KAPHATSZ! Azóta minden étkezésnél összenézünk és mondjuk: csak felet! Szóval vicces volt ez az egész, tetszett nagyon…

Másik dolog: NŐNAP. Vasárnap anyával a Casa dos advogados-ba mentünk (ügyvédek háza), hétfőn pedig a színházba egy ingyenes zenész előadásra, ide a 4. anyukám is csatlakozott (aki nem lesz az anyukám, mert nem megyek hozzájuk, mivel költöznek egy másik városba). Nagyon jó volt. Utána pedig Cachacaria-ba mentünk, ahol már Márcia és Edna várt minket. Ott vacsoráztunk, az étteremtől ajándékot (az étterem logójával ellátott kis törölköző és egy testápoló) is kaptunk, majd éjfélkor haza is mentünk. Aoától pedig mindketten kaptunk virágot.

Amúgy minden rendben, az iskola továbbra is unalmas és az osztálytársak továbbra sem jönnek be annyira, de hát mindegy, 3 hónap és vége…örülök is, meg nem is…jó lenne már hazamenni, de maradni is jó lenni, utazgatni, új helyeket megismerni, a régi barátokkal találkozni.

Időről: bár már lassan kezdődik itt az ősz, még mindig nagyon meleg van és nem nagyon esik az eső. Pedig nagyon jó lenne!