nao foi nada importante

Olá!

Nos otthon lezajlottak az írásbeli érettségik, végre ugyebár mindenkinek örömére…

Az előző héten nem sok minden zajlott. Kedden ismét elmaradt a fenséges nagynéni féle vacsora, mert anyának gyűlése volt, utána pedig vacsora és a mi nevünket is felírta, szóval nem volt mese, menni kellett.

Iskolában a változatosság kedvéért semmi, még unalmasabb, mint amilyen volt, kezdem inkább állatkertben érezni magam, nem pedig óvodában (mint ahogy az előző postokban íram), végzős osztályról meg szó sincs. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak ezek boldogulni majd egy pár hónap múlva, amikor sorba mennek a felvételikre. Na de mindegy is, ez igazán nem az én bajom. Csak ilyenkor még inkább honvágyam van, mert hiányzik az otthoni iskola, az ottani fegyelem, csönd és normális társalgás, nem pedig az üvöltözés és baromkodás (már bocsánat) , napi 6 néha 12 órában…

Végre Sinai visszaköltözött az első családjához, ami 3 utcányira van tőlem, így végre ismét hipp-hopp össze tudunk ruccanni, ha úgy adódik. Pénteken filmet néztünk, majd utána együtt bőgtünk, hogy nemsokára vége, pedig csak most érkeztünk, most kezdtük jobban megismerni egymást stb. Sokak fejében otthon csak az játszódik le, hogy „ de jó neki, kint van Brazíliában, meleg, buli, haverok, fanta helyett kókusz, beach, meg ami csak lehetséges”… de ez nem így van. El sem tudják sokak képzelni, hogy ez az év több mindenről is szól és hogy lehet hogy adódik egy hatalmas buli, de jobb inkább otthon maradni és azokkal lenni, akikkel tényleg szeretnél. Meg egyáltalán, hogy milyen is lesz a hazamenetel. Így a vége felé, (amit mellesleg felfogni lehetetlen) végigfut mindenki agyán, hogy milyen érzés lesz itt hagyni a családokat, barátokat, emlékeket, a már végre megszokott dolgokat és majd visszaszokni az otthoni életbe, ami teljesen más lesz. De majd meglátjuk, addig még sok víz fog lefolyni a Dunán…vagy a Paranán…vagy az Amazonason…J

Péntek este jött egy telefon első apumtól, hogy szombaton lesz az ABD-ben egy anyák napi vacsora és hogy nem szeretnék-e elmenni velük. (mivel itt május második vasárnapján van). Mondom persze, hogy elmegyek, veletek bármikor bárhová. Jó volt újra együtt lenni velük, a vacsora finom volt. De előtte még szombat délelőtt elvittem 2. anyukámnak a virágot. Örült neki, elbeszélgettünk és cserébe kaptam sütit. ;)

Vasárnap délelőtt első anyumnak vittem el a virágot: ott voltam majdnem 2 órát, beszélgettünk, együtt megreggeliztünk stb. Nagyon jól esett neki, mert gondolom rossz lehet neki így Isabella nélkül, apa meg már elment húst sütni a churrascora a nagyszülőkhöz korán.

Ebéd az nálunk volt, ismét nagyszülők, nagynéni. Jó volt, de ez a család ez nekem akkor is hideg marad, ha tetszik, ha nem. Hát igen, nem mindenki lehet Tanganini… J

Puszi mindenkinek!