Először is azzal kezdeném, hogy 2 hét múlva már valahol a hajón alszom az Amazónia kellős közepén. J
Mivel Sinai és én is valamennyire pénzhiányban és energiahiányban szenvedünk, ezért az elkövetkezendő hétvégéken nem nagyon megyünk sehová, így ez volt ezen a hétvégén is. Nem fogunk „fölösleges” 10 real-t kidobni egy szórakozóhelyre való belépésért, inkább ezt a pénzt tartogatjuk a túrára. Pénteken a suli borzalmas volt, szociológia, filozófia, 2 irodalom és fizika. Az első kettőt végigültem, a két irodalomról kimentem, hogy megnézzem Sinai és osztálya próbáját a karácsonyi műsorra. A 2 fizikáról pedig szépen hazasétáltam, azt otthon is kínkeservesen ülöm végig, itt meg ha nem muszáj, akkor inkább nem maradok. Elég lesz jövőre. Délután Sinaihoz mentem filmet nézni, majd este felé, olyan 7 körül átjöttünk hozzánk fürödni a medencébe. Hát gyerekek mit ne mondjak, bizarr és furcsa látvány/érzés volt november 13-án, este 7-kor a medencében lubickolni, miközben a nappaliban láttam a csillogó, villogó, feldíszített karácsonyfát és az életnagyságú mikulást. Valahogy nem tudok hozzászokni ehhez a 40 fokos karácsonyi feelinghez, de majdcsak sikerül valahogy.
Másnap, azaz szombaton születésnapi ebédre mentünk a család egyik barátjának a házába, mivel a lányuknak volt a 21. szülinapja. (az ő nyaralójukban voltunk Panorama-ban) Ott kezdeném, hogy a házuk az az Eldorado nevű városrészben volt, amiről már egyszer írtam. (egyik osztálytársam churrascoja) Ez egy elkerített, biztonsági beléptetéssel ellátott kerület, tele csodaszép házakkal és lakásokkal. Szokásos hús, saláta, rizs, manióka, torta, sör… eszméletlen meleg volt, csak a ventilátor alatt, mellett lehetett kibírni. Amúgy ezt a baráti társaságot úgy kell elképzelni, hogy végignézel az emberkéken, és ilyen pólókat látsz sorban: Lacoste, Hugo Boss, Ralph Lauren, majd jönnek a napszemüvegek: Bvglari, Gucci, Chanel, majd lenézel a lábakra: Calvin Klein tangapapucs…
Majd olyan 5 óra felé haza is értünk, majd jött a telefonhívás: egyetlen mexikói cserediákom itt Dracena-ban hívott, hogy azonnal menjek hozzá, mert szét unja a fejét. :D Mondom jól van, én is hasonlóan érzek. Rendeltünk a videotékából filmet, egy horrorfilmet…szörnyű volt, így gyorsan rendeltünk mégegyet, egy vígjátékot, hogy mégis az maradjon az emlékezetünkben. Így 12-re értem haza, de nem is volt baj, mert Carol még akkor is tanult, legalább magára hagytam, csöndben, hogy had tanuljon. Este aztán még 3-ig fent voltunk, Carol filmet nézett, én számítógépeztem, majd utána beszélgettünk, egyszerűen nem tudtunk elaludni. Másnap fél 1-kor ébredtünk fel, de csak azért, mert apa feltelefonált, hogy keljünk, megyünk ebédre ugyanazokhoz, akiknél szombaton voltunk szülinapon. (egy kis infó: a házban ilyen összekötött telefonhálózat van-lusták lépcsőzni a 3.-ra és szólni a gyerekeknek, így inkább lentről megcsörgetik őket. Így megy az ébresztés is minden reggel.) Gyors öltözködés és indulás. Most csak kevesen voltunk, a 2 család, aminek örültem, mert nem kellett újra végigcsókolni és üdvözölni az emberkéket és eltűrni azokat az arcokat, hogy „szia, de te meg ki vagy, édesem” J… Az ebéd nagyon finom volt, Sali, hús, sült manióka (ami kb. a hasábkrumplira hasonlít), meg ilyen krumplipürével összekevert lazac, sajttal megszórva, majd ez összesütve. Desszertnek pedig a szombatról maradt szülinapi torta és fagyi volt. Sokáig nem maradtunk, mert Carolnak tanulni kellett, így olyan 4 óra felé már otthon is voltunk. Kicsit lementünk Carollal a medencéhez napozni, majd úszni egyet, de elment a nap, szóval sokat nem tudtunk ott lenni. Este pedig mise, majd vacsora a nagyszülőknél. Carol, Lukas, Mariana (akinek a születésnapja volt szombaton) és barátja színházba mentek, de én nem tartottam velük, mivel egy mukkot nem értek belőle. Azt mondanám, hogy ha musical lenne, akkor ok, de komédia…mindenki röhög mellettem én meg fa fejjel ülök, nem lett volna valami szórakoztató.
Holnap pedig iskola, szokásos unalom, de majd valahogy feltalálom magam. Ilyenkor bánom, hogy utolsó pillanatban kivettem otthon a könyveket a bőröndömből, hogy minek azok, Brazíliában úgysem lesz kedvem olvasni. Erre tessék, mit meg nem adnék egy regényért, újságért vagy valamiért, amit még értek is…lehet az magyar, angol, német, csak legyen valami…:S Portugálul meg hiába állok neki, sokat nem érnék vele.
Remélem ez a hét már kicsit jobb lesz, kicsit izgalmasabb, bár azt hiszem, hogy osztálytársaimra nem számíthatok most. De nem is baj, úgyis be kell mennem szinte minden nap a városba vásárolgatni, nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni a túrával kapcsolatban.
Puszi mindenkinek otthon!
Hiányzik mindenki…nagyon nagyon…
A képek nem lettek jók, nagyon sötütt a nap, rosszak voltak a fényviszonyok, de hát ez van, ezt kell élvezni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése