Szép napot mindenkinek!
Mondtam én, hogy kicsit később tudok majd csak írni. Ismét megbetegedtem, de most a torokfájással egy kis hőemelkedés és köhögés is társult. Még mindig nem gyógyultam ki belőle teljesen, nade pihenek rá még többet és aztán újra kicsattanok az egészségtől.
Nos… ezt a bejegyzést már a 2. házamból írom, a frissen gyártott ágyikómból. Elég mozgalmas és hangos az első estém, hát igen, hozzá kell szoknom. :)
Akkor egy kicsit a hétvégéről. Péntek este 2. szüleim és kisöcsém értem jöttek kocsival, merthogy a hétvégét velük töltöm. De nem egészen úgy alakult, ahogy eltervezték az elején, mert Carolnak kihúzták 2 fogát, teljesen bedagadt a fél arca, sem enni, sem inni, sem beszélni nem tudott. Így nem péntek este, hanem csak szombat délelőtt mentünk Panorama-ba. Kicsit visszaugorva: pénteken mikor beszálltam a kocsiba, öcsém (továbbiakban Lukas) úgy üdvözölt, hogy hello nővérke. Jólesett…:) Majd azután egy szülinapra mentünk, fogalmam sincs kiére, de jó cserediák módjára mosolyogva végigültem a vacsorát és beszélgettem az emberkékkel. Majd kiderült, hogy az egyik házaspár járt Magyarországon, azaz csak Budapesten. Megállás nélkül mondták a nevezetességeket és hogy a pincér felkérte a lányukat, hogy táncoljon vele egy sambát. :) Ennek nagyon megörültem. Majd szépen hazamentünk, azaz a 2. házamba. Carolt megetettük szívószállal, majd elmentünk aludni, mert mindenki nagyon fáradt volt aznap. Másnap mentünk Panorama-ba. A család egyik barátjának a nyaralójába mentünk egész pontosan, nem messze a folyóparttól. A ház szép nagy volt, erkéllyel, medencével, pálmafával az udvaron. Mások is voltak ott rajtunk kívül: a tulajdonos fiának a 23-25 éves barátai, és a család többi barátja, két szóval: rengetegen voltunk! Brazil szokáshoz híven ettünk, ittunk, fürödtünk a folyóban, medencében egyaránt, majd szintén eltérve a tervünktől nem ott, hanem otthon aludtunk, mivel Maria és Carlos (továbbiakban anya és apa) esküvőre mentek. Nos és hát igen, másnap reggelre eszméletlen torokfájásra keltem. :S Majd ebédre az apuka testvérének házába mentünk, mert az „új” nagypapámnak volt a születésnapja. Nem fogjátok kitalálni, de ismét nagy kajálás, a végén tortával. Valahogy a Tanganini család kicsit szimpatikusabb, de nem panaszkodom, ők is aranyosak. Majd este, még sötétedés előtt elindultunk ismét Panorama-ba. Ezen a hétvégén valamilyen fesztivál volt itt, de nem hallottam valami jókat róla, szóval valamilyen szinten örültem is, hogy nem mentem. Inkább ott maradtam a házban az éjszaka, és aludtam, mert tényleg nagyon rosszul voltam. Másnap pedig ismét nagy kajálás és lubickolás a medencében, és egy kis sütkérezés. És itt megjegyezném, hogy akik ismertek, tudjátok, hogy én mindig is a barnábbak közé tartoztam…na hát itt, épp hogy nem, mindenki szörnyülködik, hogy milyen fehér vagyok. :) Délután indultunk vissza Dracena-ba, mindenki hulla fáradt volt, és mindenki beteg. Apa és Lukas is torokfájással kelt fel aznap, Carol arca pedig még mindig egy kisebb dinnyére hasonlított. Hétfőtől ismét visszamentem az első családomhoz, mondom ott mégis nyugodtabbak a körülmények, jobban ki tudom magam pihenni. Jó volt ismét ott lenni. Fura érzés az, amikor honvágyad van, de nem haza haza, hanem az első családodhoz. Furcsa, furcsa… Láttam a szülőkön, hogy ők is megörültek nekem, jó érzés volt. A hét további napjain nem mentem iskolába, pihentem, mert tényleg teljesen meg akarok gyógyulni a túrára. Szóval el voltam kényeztetve, mert 10 fél 11 felé keltem fel minden nap, reggelire dinnyét, papaya-t, néha mangót, frissen facsart gyümölcsleveket ittam, szóval ismét az első iskolamentes hetekre emlékeztetett. Szerdán este pedig Fernando születésnapjára mentünk. (tudjátok, a család barátai, Edna és Fernando). A vacsora isteni volt: japán kaják- sushi, xaksoba (tészta, hús és zöldségek) és kuszkuszfelfújt. Igen jó volt, és persze pálcikákkal ettünk. Mindenki kérdezte, hogy én hol tanultam meg azzal enni: fogalmam sincs. :D Talán amikor egyszer a Rékával az Spar-ban fagyasztott sushi-t ettünk és volt hozzá pálcika. Talán akkor… de én nem ezt mondtam nekik, hanem hogy én egy teljesen nemzetközi csaj vagyok, mindent tudok mindent nemzet szokásaiból. :)Najó nem, csak vicceltem. Éjfél után értünk haza, de megnyugodtam, mert másnap nem kellett iskolába mennem. És eljött az utolsó reggeli az első házamban… pakolás, ebéd, majd irány apával a 2. családomhoz. Gyerekek, mondtam már, hogy teljes szívemből utálok pakolni és cipekedni??? Fogalmam sincs, hogyan fogok én egy év után hazamenni 2 db 23 kilós bőrönddel, ha már most 3 hónap után alig fértem be. Búcsúzásnál anya mondta, hogy ha bármi van hívjam, és menjek vissza sokszor, és még az utazás előtt hívjam fel mindenképpen. Autóban pedig apa mondta, ha nem tudom megszokni az új családot vagy bármi problémám van, akkor hívjam és azonnal mehetek vissza.
Megérkeztem… pakolás (utálom, és ezt még egy párszor meg kell csinálnom), rendezkedés, ház megismerése, kutyával megbarátkozás stb. Majd anyával városba mentünk, egy-két dolgot elintézni, boltokba és egyebek. Majd elkezdett zuhogni az eső!!!! De még hogyan, jesszus!!! Majd a délután további óráiban pakolás ismét, internet, ismerkedés, vacsora.
Jaj és hát… mondták már a családban többen, hogy 2. anyukám teljesen megőrül, ha közeleg a karácsony, dehogy ennyire…. Nem gondoltam volna. Már áll a műfenyőfa (még nincs feldíszítve), jászol már kész, életnagyságú mikulás a lépcsőfordulóban, mikulásos párnák a bőrkanapén, mikulásos zokni lóg az ablakban, karácsonyi törlőkendő és még sorolhatnám.
Hallom otthon már esett a hó is, itt még tavasz van, de 35 fok és rettentően meleg. Izzasztó, füllesztő és párás. Szóval nagyon örülök, hogy medencés házban lakom majd a legmelegebb időszakban.
Ez a bejegyzés jó hosszúra sikerült, de nem baj, olvassatok csak, abban a hidegben úgysem lehet semmit sem csinálni a benti gubbasztáson kívül.
Az új szobám, Carollal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése