Varga Nóra- cserediákév Brazíliában

Sziasztok!

Ismét egy hétközi bejegyzéssel leplek meg titeket. (bár nem tudom olvassátok-e egyáltalán, a kommentek számából ítélve=>célzás J ) Nem tudom mikor tudok legközelebb írni, mivel szombaton esküvőre megyek, vasárnap pedig egy ebédet szervez a Rotary, ahol mi cserediákok felajánlottuk segítségünket. Ez egy jótékonysági ebéd lesz, a bevétel egy a rászorulóknak alapított társaságnak megy. Hát nem tudom mennyire fogok én segíteni azzal, hogy pincérkedem majd, tálcával én nem tudok bánni, lehet Zsillától kellett volna pár leckét vennem otthon, mielőtt kiindulok. :D

Az iskolában a változatlanság kedvéért semmi nem történik, minden tanul, idegeskedik, sír, mert nem sikerült jól a felvételije. (előre látom a jövőmet gyerekek…) Mivel sok időnk nincs elmenni futni esténként (Sinai is tanul, mivel ő írja a dolgozatokat), így kihasználva a 2. házam lehetőségeit, szinte minden délután vagy este csobbanok egyet a medencében. Valamikor egyedül, de valamikor Carollal vagy a szülőkkel. Igen jó, kellemesen meleg a wasser, ez biztos hiányozni fog.

Ma este Rotary gyűlésre mentünk mindhárman (Valerie, Sinai és én), mivel mondták előző alkalommal, hogy menjünk többször, mindenki nagyon szívesen veszi, ha a cserediákok látogatják a gyűlést. Mi meg persze – ha már csak a kaja miatt is – elmegyünk. Mindenki nagyon aranyos velünk, végigpuszilgatnak, ölelgetnek, szokásos kérdések pedig a következők: beszélünk, értünk már portugálul? Hogy bírjuk a brazil meleget? Melyik családoknál vagyunk jelenleg? És persze a kihagyhatatlan: Szeretsz itt Brazíliában? Ezek után szépen helyet foglalunk, kérünk valami innivalót, majd elkezdődik a gyűlés. Ez egy másfél óráig szokott tartani, fogalmam sincs, hogy miről szól, de a lényeg, hogy mindenki aki felszólal, külön köszönt minket cserediákokat. Minden alkalommal van egy meghívott vendég, aki tart egy kis előadást, beszámolót, most pl. a rasszizmusról volt egy felszólalás(?). Majd mikor az elnök is elmondja az utolsó beszédét, megszólal a Rotary harang – vége a gyűlésnek, azaz jöhet a vacsora. Na most ezt úgy kell elképzelni, hogy megrohanjuk az asztalt: én a mangós, epres, sajtos, ruccolás salátán olvadozom, Valerie a német-kolbász szerűségen, Sinai pedig a sütőtökpürén… Megpakoljuk tányérjainkat, majd természetesen szinte mindig elsőként elkezdünk enni. Majd alig várjuk, hogy mi lesz a desszert… Ezen a héten torta volt, mert az egyik Rotarysnak születésnapja volt. Egy szó: repetáztunk. J Szóval ilyen egy Rotary gyűlés, nem annyira izgalmas, de mégis jó elmenni, nem tudom a magyarázatot, hogy miért.

Szerdán (és csütörtökön) került megrendezésre az ANGLO-CULTURA nevezetű rendezvény az iskolában, a karácsonyi „ünnepség”, ami inkább egy előadás-sorozathoz hasonlított, nem pedig egy ünnepléshez. De bevallom őszintén, sokkal jobban tetszett, mint az otthoniak. (persze kivéve a Kis gyufaárus kislányt anno) A kis elsősöktől kezdve a végzős gimnazistákig mindenki reprezentálta magát. Természetesen a kicsikkel kezdtek, majd a „komolyabb” darabokkal folytatódott. A kicsik nagyon aranyosak voltak, a kis fehér ruhákban és mikulás sapkákban. (anyu, képeket csináltam, meg néhány videót, ötletadásként) Volt betlehemes játék, de nem azaz otthoni fajta, hogy a három király már vagy 50. éve ugyanarról a kinyomtatott lapról felolvassa, hogy mit hozott a kis Jézusnak, hanem szép zenés, vicces, de ugyanakkor komoly előadás volt. Szinte minden rész zenés, énekes volt, és nem a nyekergő, recsegő magnóból szólt, hanem laptopról (csak a zenei aláfestés), a gyerekek pedig énekeltek. Kezükben a zsinórnélküli mikrofonok (!) és szépen mindenki kiáll és énekel. (beleértve a nagy lovakat is) És itt meg kell említenem, hogy az iskolának saját színházterme van 250 ülőhellyel, 4 hatalmas ipari légkondival, fényekkel, hangosítással, díszletekkel. Nos, igen, ez egy 40.000-es város és elméletileg ugye Brazília a 3. világba tartozik. (legalábbis ők ezt mondják mindig) És még annyi lenne tanulságos hozzászólásként, hogy a tanárok szívből csinálják, szervezik a dolgokat, és nem egyéb okokból. És tényleg, mindenki: a tesitanártól elkezdve a portugáltanáron át a fizikatanárig, beleértve a titkárnőket és ügyintézőket. Mindenki megjelenik, nem pedig ellógja a próbákat, előadásokat, mindenki segít mindenkinek. Egy szó mint száz, lehetne tőlük tanulni. Az éneklés mellett táncok is voltak (Sinai is táncolt pár lánnyal, mikulásnéniként), színdarabok, zenekarok előadásai (hegedű, bőgő, fuvola), tűzmadár, de tűz nélkül (fogalmam sincs mi a neve magyarul). És akkor a családi vonatkozások: szinte az összes Tanganini és dos Santos gyerek fellépett, a terem az csak kb. a mi rokonainkkal telt meg. Anya mivel tanár és az egyik szervező volt, ezért én is mehettem szerdán (mivel a diákok csak csütörtökön láthatják, a szülők pedig már szerdán). Carol énekelt, a White Christmas-t, szép volt, vagyis igazából nekem csak a vége tetszett, az elején kicsit hamis volt és izgult is. Lukas pedig az egyik színdarabban, majd a végén az egyik éneklős-dobos valamiben énekelt, táncolt vagy mit csinált. J

Jó volt nagyon, tanulságos és szórakoztató is egyben. Olyan érzésem volt amúgy, mintha a nyári kánikulában néztem volna az előző évi műsorfelvételt. Valahogy még mindig furcsa ez a karácsonyi hangulat így 40 fokban, a mikuláslányokat kis miniszoknyában látni és egyebek. De hát ez van, jövőre remélem már havas karácsonyom lesz.

Képek vannak, videók is. A képek nem lettek valami jók, mivel a fényképezőmmel egyszerűen nem lehet jó képeket csinálni bent, fényszegény teremben, a videók pedig hangnélküliek. De apa csinált videót Carolról és Lukasról, majd a héten megkapjátok őket, persze csak ha fel tudom tölteni.

Jók legyetek.

CSÓK!