Sziasztok!
Többen is megjegyzést tettek amiatt, hogy most már csak hétvégéken jelentkezek itt a blogon. Ez azért van, mert a hétköznapokon nem sok minden történik, azt leszámítva, hogy 6:40-kor felkelek, elmegyek az iskolába ahol alszom egy jót, majd hazamegyek, ebéd, és alvás... :) Ezért most "darabokra szedem" a hétvégét, hogy ne kelljen olyan sokáig várnotok. :D
Ezen a hétvégén egy Dracena melletti kisebb városban, Junqueirónaplis-ban lett megrendezve az Aceruva fesztivál. 4 napos, a környékről mindenki elmegy, zenével, brazil kajákkal és italokkal, na és persze hangulattal. Imádom…J Legtöbben péntek este mentek, mert aznap lépett fel Joao Bosco e Vinicius, akik Brazíliában elég híresnek számítanak, és ilyen country music félét játszanak. De ez nem azaz igazi country, ezt jó hallgatni. J Nos… első terv az volt, hogy Sinaival megyek, de ő közben Adamantiba-ba ment a hétvégére egy másik mexikói cserediákhoz. Engem is hívtak, hogy menjek, de én nem akartam kihagyni az Aceruva-t. (bár későb kiderült, Sinai és Varinia is végül itt kötött ki) Az osztályból sokan mentek, de már minden kocsiban teltház volt, úgyhogy nagyon úgy nézett ki, hogy maradok a fenekemen otthon. De végül Márcia jött és megmentett, mivel kiderült, hogy ő is megy, és ott tudunk aludni a nagyszüleinél egy másik kis városban. Odafelé Márcia szülei vittek minket, japán család, hát furcsa volt egy kicsit. Belegondoltam, hogyha Japánba kötöttem volna ki, akkor nap mint nap ez történne. De nagyon aranyosak, a nagyszülők még beszélnek japánul is. Érdekes, hogy Brazília ide vagy oda, a családban megvannak még a kicsit erősebb „szabályok”, szokások, mint pl. minden nap este 6-kor vacsora, együtt mindenki a családban. Ekkor sem telefon, sem városban lófrálás, sem semmi.
Na visszatérve a fesztiválra… jó brazil szokás szerint, semmi nem volt megtervezve, így csak úgy valamikor elindultunk Márcia unokatestvérével, olyan fél 12 körül. Ahogy beléptünk a kapun, egyből ismerősök, puszi, puszi, ölelgetés. Mentünk tovább 4 lépést, osztálytársak…szintén puszi puszi, ölelés, úgy hogy majdnem szétroppantam. Majd végre megtaláltuk Tahianna-t és a többieket. Majd ismét osztálytársak…szokásos procedúra. J Majd egyszercsak, látok nem messze tőlem sürögni-forogni egy 150 cm-s csajt, aki nekem nagyon ismerős volt. SINAI….Varinia-val, a másik mexikóival. Vari-t Salto Grande óta nem láttam, nagyon megörültünk egymásnak, egymás nyakában lógtunk vagy 5 percig… (én sosem voltam ilyen ölelgetős, megőrülős valaki láttán, de itt muszáj, mert ők most a családom, barátaim. Szóval rettegjetek otthoniak, mert ettől nem fogok már elszokni) Mint kiderült, az egyik Bar azaz a bar volt, ami az osztálytársam apjáé. (hehh, a kapcsolatok ugyebár…) Majd körülnéztünk, újabb és újabb ismerősök, Irapuru-ból, Dracena-ból, suliból és foggalmam sincs honnan, de mindenki ismert. Ez van, el kell fogadni, hogy a cserediákélettel együtt jár a csillogás, híresség és az ismerettség. J
Majd olyan fél 2 felé elkezdődött a koncert, szó szerint annyian voltak mint az oroszok. Jó hosszú volt, olyan 4-kor lett vége. Jó volt nagyon, nagy show volt, nem gondoltam volna, hogy egy kis városban ilyet megrendeznek. (nem úgy kell elképzelni mint az óvári városközponti Lagzi Lajcsi bohóckodást)
Majd fél 5-re „haza” is értünk, sokan nem aludtam, mert dél körülre haza akartam érni. Busszal jöttem vissza Dracena-ban, sikerült egy nagyon jót kifognom, ilyen távolságit, nagyon szép volt. Ezt szintén nem gondoltam volna… ami a legjobban tetszett: HATALMAS HELY VAN A LÁBNAK, gondolnak a 170 cm-nél magasabbakra is. ;) Majd Dracena-ba érve apának telefonáltam, hogy megérkeztem, jöhet értem. Jött is, 20 perc múlva, mondjuk enny idő alatt pont haza is gyalogoltam volna. Nade kiderült, hogy nem haza megyünk először, hanem bankba. Jólvan mondom, úgyis kellene pénzt levennem. De kiderült, hogy nem nem, Dracena-ban egy új bank nyílt és annak a megnyitóára megyünk. Jól nézhettem ki a sok öltönyös, kosztümös emberke között a pillangós tangapapucsomban, farmerban és pólóban, 4 óra alvás után. Nade nem ez a lényeg…ott volt 2. apukám Carlos és tesóm, Lukinhas. Carlos is nagyban fotózkodott ott mindenkivel, hát mondom megkérdezem már anyát, hogy miért is… a válasz: „neki is részesedése van”. Hirtelen nem tudtam milyen arcot vágjak hozzá, meglepődjek-e, vagy örüljek, vagy mit csináljak. J Persze egyből engem is invitáltak egy fotóra, de inkább kihagytam, mondtam majd máskor, ha legalább egy normális cipő van rajtam. :D
Ezután még mindig nem hazamentünk, hanem ebédelni, egy ilyen Lanchonette-be, ilyen önkiszolgáló étterembe (az otthoniak jó mélyen elbújhatnak mellette). Már megszoktam, hogy hétvégenként nem otthon eszünk, merthogy anya nem szeret főzni. Mondjuk meg is értem, mert a három teli tányér kajáért
Majd délután apa focizni ment, anya tanítani, Nórika skype-olni majd aludni.
Most este pedig pizzázunk majd. Mellesleg churrasco-ra voltam ma hivatalos este az egyik osztálytársamhoz, de ezt most az egyszer kihagytam, mert nagyon punnyadt vagyok.
Nos ez a bejegyzés jó hosszúra skerült, hétfőn jövök majd egy újabbal. Vasárnap valószínüleg ismét Acaruva-ra megyünk, de ezuttal anyával és apával. Hétfőn pedig vmilyen ünnep van, így nincs munka, iskola stb. (kivéve anya dolgozik csak) Így apával Panorama-ba megyünk, horgászni vagy mit csinálni. Hát igen….de néha ilyen is kell. Mellesleg azt hiszem ez az a város, ami Sao Paulo és Mato Grosso do Sul állam határán van, és a Rio Paraná választja el a kettőt. Kiváncsi vagyok rá.
Most egyenlőre nem sok képpel szolgálhatok, de a héten majd kapok a többiektől.
Ja és a héten szinte minden iskolában szünet van Brazíliában, KIVÉVE AZ ANGLO-CID DRACENA-ban…most pótoljuk be a disznótüsszögés miatt elmaradt napokat…hát igen, Isten nem bottal ver. J
Csók mindenkinek és azért annyira még ne fűtsetek otthon. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése